Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
417 tenni, ki souverain hatalmával mindenkit Róma akaratának vet alá. Ha egyszer nyilván való,‘hogy a nép akarata csak egy egyes által nyilatkozhatik, akkor azon ember előtt, kiben ezen akarat személyesítve van, minden meg fog hajolni. Róma maga magát imádandja császárjaiban és ama hatalomban, mely békóba veri ; épen úgy mint a stoikus, ki maga magát imádja és bálványozza akaratának ama vad erélyében és ama meddő erőszakoskodásban, melylyel gőgös erénye magát sanyargatja. így történt, hogy a rómaiak nagy többsége e szolgaságot méltóság- és jótéteménynek tartotta. Innen van ez aljas szolgai gondolkodásmód mámora, mely a közromlottságból nem volna eléggé megmagyarázható s mely valószinübb okát az ember gőgjében leli, ki csak önmagáért akar élni. — A nagy politikai változások nem jönnek meg egy pillanat alatt. Rendesen huzamosabb készületek előzik meg. Mielőtt a császárok a köztársaságot egészen hatalmokba kerítették volna, Rómában az egyéni uralom nem egy kísérletet tett. Cajus Grachus volt az első, ki fölvévén a néptri- tribuni hivatalt, tetszése szerint uralkodott. Ha a dolgokat jobban szemügyre veszszük, Cornélia fiában az első császárt ismerjük föl ; de uralkodása csak rövid vala. Marius a szerencsefi alatt, ki öt egymás után következő éven birja a consulságot dacára az azt tiltó törvényeknek, a caesarismus oly hadsereget szerez, mely eszköz lesz mindazok kezében, kik egymásután a hatalomra törekedtek. Sulla dictátorsága alatt a császárság kérdése el vala döntve; csak arról folyt még a vita, hogy ki legyen despotája az államnak ; a sena- tus-e, a lovagok-e vagy pedig egy ember, kinek kardja mindent meghódít. Sulla dictátorságának egész ideje alatt valóságos császár volt. Midőn Pompejus a közép tenger kalózai ellen intézett hadjárat alkalmával Róma összes hadereje fölött átvevé a parancsnokságot, ő volt A kér. társad, torv. 27
