Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

410

világiak közti zavarok mennyire kedveztek az abso- lutismusnak.

Angolországban VIII. Henrik alatt az angol alkotmány legújabb történészének tanúsága szerint a parliament, a bírák, az esküdtszékek, az egyházi ügyviselők (syndicusok) mindazt határozták, a mi a des- pota szeszélyének tetszett. *) A parliament csak a szolgaság egy eszköze vala. A titkos tanács határozatai törvény erejével birtak. A kik azoknak ellenálltak, a csillagos kamarában oly igazságszolgáltatásra találtak, mely előtt a régi szabadságra tett hivatkozásokért keményen lakoltalc. Már Erzsébet idejében volt erre egy tökéletes államelmélet.

„Az angol korona közönséges kiváltságain kívül, melyek törvényes határok között általánosan el voltak ismerve, a királyné még oly souverain felsőbbséggel birt, melyet az ö független hatalmának neveztek, mely mint mondák következménye volt a souverainitás elvont természetének, és mely a korona azon első kötelessé - géből folyik, melynél fogva az állam tönkre jutását köteles megakadályozni.“2) Tehát ismét a római despo- tismus azon elve: Salus populi suprema lex esto.

I. Jakab a theologus király alatt a reformátori absolutismus annyira ment, hogy ő annak alapját az isteni jogban keresi. Szerinte a királynak, ki az istenség hü képmása, mindenki passiv engedelmességgel tartozik.

„A jó király habár tetteit köteles törvény szerint szabályozni, ez azonban őt nem kötelezi, hanem ezt saját jószántából teszi és azon célból, hogy alattvalóinak jó példával szolgáljon.“ De különben is a babérko- • szoruzott tudós azon elvét állítja föl, hogy a király

tekintélye ép oly szent és sérthetetlen, mint az Istené : „Atheismus és káromkodás arról beszélni, hogy mi szabad Istennek ; a jó keresztény megnyugszik szava

1) Freeman, The growth of the English Constitution, p. 99.

2) Haliam, Histoire constitutionelle de 1’ Anglettere, I. k. 436. 1.