Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
i6 létének alapját, s ebből meríti amaz minden hatalmát. Ez okból az anyagi javak csak annyiban birnak az emberre nézve némi értékkel, a mennyiben arra szolgálnak, hogy magát az erkölcsi rendben föntarthassa s tökéletesíthesse. Másrészt azonban az ember csak oly hatalommal rendelkezik a külvilág fölött, milyent s a mennyiben akaratának erélyéből és széles ismeretköréből nyer. Pedig az ismeret és akarat egészen az erkölcsi rendbe tartoznak. Az anyagi rend tehát csak viszonyban az erkölcsihez létezik ; voltaképen ebben él s mozog az ember és iparkodik Istentől rendelt végcélját elérni. Az anyagi javak csak a közvetlen és közvetett viszonynak, melyben az erkölcsi renddel állanak köszönik azt, mi bennök jó. De csak akkor lehetnek valóban jók, ha az embert Istenhez, a legfőbb jóhoz az ő, és minden lény végcéljához emelik. A szellemi, erkölcsi s anyagi rend töltik be úgyszólván az egész emberi életet. E három sphaera közé esik a haladás minden neme, melynek megvalósítására az ember képes. Tudományos kutatásnál tehetünk ugyan és kell is különbséget tenni e három sphaera között : ámde a valóságban mindhárom ugyanazon egy szoros egység törvényének van alárendelve, mely egyszersmind életünknek, sőt lényünknek is egységét képezi. Valamint az egyén, úgy a társadalom is csak úgy érheti el az Isten teremtő akarata által eléje tűzött célt, ha az élet s tevékenységének Istentől kapott minden erejét, tökéletes összhangban e rendekkel, pontosan az ezekben természetszerűleg uralkodó alárendeltség törvénye szerint fejti ki. Továbbá szükséges, hogy azon javak, melyek után jogosúlt célból törekedhetünk ; s hogy a haladás azon neme, melynek bizonyos fokára fölemelkedni minden társadalom iparkodik — ha mind az igazság törvényeinek, mind a socialis közösség érdekeinek megfelelni
