Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
15 A kérdésre, mi képezi tulajdonképen a politikai társadalmak minden rendjének és jólétének alapját, feleletül végeredményben mindig azon sokszor ismételt szavakra emlékeztetünk, melyekből az isteni bölcsesség ihlete mindinkáb mint valamennyi politikai igazságok összege fog föltűnni ; a szavak ; „Keressétek először az Isten országát, és az ő igazságát; s ezek mind hozzá adatnak nektek.“1) Az emberi élet általános rendjében először a szellemi rendet különböztetjük meg a világitól, azután ezen világi rendben az erkölcsit az anyagi rendtől. Minden társadalomban a szellemi rend áll első helyen. Ezen alapul a többi, névszerint az erkölcsi rend, mely úgyszólván a szellemiből fejlődik. Képzeljünk csak egy társadalmat minden szellemi rend nélkül ; — oly föltevés ez, melynek jogosultságáról a történelem napjainkig, a legcsekélyebb nyomot sem képes fölmutatni. Mihelyt minden az embertől, s szeszélyének uralmától függ, megszűnt az erkölcsi rend szilárdsága s biztonsága. Itt kizárólag az ember szabja meg ezen rend törvényeit, mint az igazságot is egyedül ő akarja meghatározni, melyen a törvény nyugszik. Azonban sem az igazság sem a törvény meg nem állhat az isteni törvény alól felszabadított szenvedélyek hevessége s áll- hatatlanságával szemben. Az elkerülhetetlen nyugtalanság folytán, melynek a szellem azon pillanatban esik áldozatul, midőn magát a rend, a béke s a létező dolgok örök, változhatlan s megmásíthat!an központjától elválasztja, minden pillanat válságos lehet rá nézve. Az ember testére nézve a külvilághoz tartozik. Személyében a szellem és test szoros egységet képeznek. így van az a társadalomban is. Az emberi természetben elválaszthatlan az anyagi rend az erkölcsi rendtől, mely utóbbiban bírja az első ’) Máté 6, 33.
