Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

13

betöltését önmagában keresse. Egyik társadalom sem tanúskodik e tévedésről annyira, mint épen a mienk ; de rá illenek legjobban sz. Ágoston szavai is : „Valóban csodálkoznunk kell az emberek hiúságán, kik nem szűnnek meg önmagokban keresni boldogságukat ; de az Isten bölcsessége neveti őket.“ ’)

Ezen igazság úgy az egyesről, mint ezen egyedek társas egyesületéről is áll és pedig oly formán, hogy az ember soha nem juthat el az ideiglenes társadalom mi- benvoltának ismeretére, sem célja, sem föntartása, működése s haladása törvényeit világosan meg nem ismeri, hacsak előbb meg nem ismerte annak viszonyát Istenhez és ama társadalomhoz, melynek tagjai Istennel közvetlen összeköttetésben vannak.

És csakugyan, vagy az ember rendeltetése nem természetfölötti, vagy a létező lények ép azáltal, hogy egymással és hivatásukkal szoros össsefüggésben állanak — egy, a pusztán ideiglenesnél fölsőbb rendre utalnak, melyben valódi hivatásukat kell keresniök. Egy harmadik nem adatik.

Az ideiglenes társadalom föladata az embereket a jelen élet, bár tökéletlen s veszélyeztetett békéje segélyével, a jövendő élet változatlan, örökkétartó békéjéhez vezetni. Az ideiglenes élet nem lehet önmagának célja ; benne minden a fensőbb szellemi életre vonatkozik. Mert, ki a létezőket csak annyiból tekinti, a mennyiben azok önmagokban véve léteznek s azért, mert léteznek, félreismeri Isténnek velünk való terveit s leala- csonyitja rendeltetését. Az ideiglenes társadalomnak is megvannak a maga javai, melyek után joggal törekedhetünk, s melyek földi boldogságot szereznek.

A jól szervezett ideiglenes társadalom boldogságot is nyújt; de ezen boldogság is csak tökéletlen, csak alsóbbrendű javakon alapszik, melyeknek birhaJ) sz. Ágoston De Civit. Dei 1. XIX. c. 4, és 10. — Fordította a közp. növ. papság magy. egyli. irod. iskolája.