Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

287

forgalomra utalhattak ; a látszerészeti munkások 600,000 franknyi alaptőkével bírtak. Hasonlóan kedvező körülmények között állnak a lyoni szalag-szövők egyesületei, valamint Etienne városának szövőegylete is gyorsan emelkedett a virágzás kellő fokára.

A német egyesületi ügy ifjabb korú. A német termelő-egyesület történetének kellő leírása nehéz, mert a a különféle árnyalatokat, melyek a socialis pártok különbsége szerént keletkeztek és vezettetnek, külön-kü- lön kellene előadni.

Az „átalános német egyesületi-szövetség,“ később „német munkás egylet“ Schulze-Delitzsch s követőinek (Schweitzer, Hirsch, Danker) eszméi nyomán rendezte- tett be, s azt tűzi ki főcélul, hogy a szegényebb mesterek és segédek kis tőkéinek egyesítése által a nyers anyagokat nagyban olcsóbban szerezze be, közösen szerzett, vagy bérelt gépekkel dolgozzék, a nyers anyag-, hitel- s kölcsöntársulatokat lassanként termelő-egyesületekké alakítsa át, igy a napi bér helyett a munkásokat végre munkájok összes jövedelmének birtokába juttassa. A német munkásegyesületi szövetség tagjai az utóbbi évek alatt igen megszaporodtak. Az 1869-ki kimutatás szerént legjobban állt jelesül a gépészek és ércmümunkások szövetsége 6000 taggal és 60 helyi egylettel ; ezután a gyár és kézmümunkások, körülbelül 5000 taggal ; az arany és ezüst művészek 3—4 ezer ; a kőfaragók 3000, az asztalosok 1500 taggal stb. Az egyletek jobbára csak helyi egyletek.

Ezen irány átalában véve a mérséklet határai között mozog, a mennyiben minden, a tőke kizárólagos uralma ellen intézett vak támadást, kivált ha az, mint pl. a munkaszünet, erőszakos rendszabályokat von maga után, népgazdászati tévelynek bélyegez és kárhoztat.

Egy egészen sajátszerü epizódot, jobban talán idyllt képez a német egyesületi-ügy történetében Verner Gusztáv intézete Würtembergben. Verner Gusztáv, a tévé-