Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)
III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek
286 országban is élénken foglalkoztak a szabad egyesülés eszméjével. Nevezetesen azon mesteremberek, kik régibb időben csak megrendelt munkát készítettek, most pedig, midőn a kisipar a nagyobb mellett mindenütt tért vesztett, csak készletre és boltokba. dolgoztak, arra törekedtek. hogy szabadon, s az állam beavatkozása nélkül egyesülhessenek. 1849 szeptember havában keletkezett Párizsban a szabólegények egylete, kik 4000 drb 50 frankos részvénynyel kezdték meg üzletöket. Ezeket követték a bádogosok, szemüvegköszörülők és zongorakészítők egyletei. A társulat lényegileg az úgynevezett (commandit) fiókkereskedések alakjára szerveztetett. Elén áll az üzletvezető (gérant), ki miután mindig köteles hivatalában jelen lenni, bizonyos fizetést húz. A tagok vagy beltagok (associés), azon értelemben t. i. hogy az üzletben dolgoznak, vagy kültagok (adhérents), kik csak bizonyos összeget (3 francot) fizetnek havonként a társulat pénztárába, a melyért azután joguk van szükség esetén a társulat segélyét igénybe venni, és ennek elintézendő ügyeire tanácsaikkal befolyni. A közös jövedelmen csak a beltagok osztozkodnak. A munkások ezen, lényegesen communistikus szervezeténél az a főhiba, hogy a munkások mindegyikét, tekintet nélkül a szorgalomra és ügyességre, egyenlő kereset- és élvezetben részesíti. A szabad egyesülés eszméje ezzel össze nem fér; miért is a francia, valamint az angol munkás-egyletek is, a mennyire csak lehetett, egyes darabok szerént szabják meg a bért. A munka összes jövedelmét illetőleg itt is több joggal bir az, a ki szorgalmasan, jól és többet állít elő, mint az, a ki csak hanyagul és roszúl dolgozik. Néhány ezen egyesületek közöl, már a legutóbbi háború kezdetéig nagyon megszaporítá tőkéit. így a párizsi zongoragyári munkások 200.000 franknyi évi
