Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

épen semmi sem történik. Munkásaink és szegényeink nagyobbára még a múlt századból fönmaradt kályhákat használják, melyek azon boldog idők maradványai, midőn' a fa olcsósága miatt még egész hasábok- és tus- kókkal fűthettek. Nagy igazságtalanságot szenved tehát a szegény, midőn e kályhaszörnyek a jelen viszonyok közt is helyökön hagyatnak. Mert a szegény ember megtakarított vagy összekoldult fáját fölemészti a rémkályha a nélkül, hogy megfelelő meleget terjesztene. E baj lehetőleg gyors elhárítása parancsoló szükség, a mi vagy az által történhetik, hogy irgalomból a régi kályha mellé újat s kisebbet veszünk, vagy pedig a házi úrban kell szánalmat gerjeszteni a szegények iránt, hogy lakásaikat takarékosabb tűzhelyekkel lássa el. Sőt egészségügyi s rendőri úton is kellene az ily zsugori házi urak szükkebliisége ellen lépéseket tenni.

A nagy fontosságú óvintézkedések közé számítjuk a takarékegyleteket (associaions de l’épargne). A munkás financiális helyzete leginkább azért oly vészteljes, mert egy nap sem biztos, vájjon nem akadályoz- tatik-e meg munkájában. Megbetegedhetik, vagy a munkát szüntethetik be. A napszámos továbbá drágaság idején vagy családi szerencsétlenség esetén napi vagy heti bérével nem födözheti a költségeket. A munkás és zsellér hitele pedig nagyon is közel áll a semmihez ; de ha sikerül is kölcsönbe pénzt vagy hitelbe portékát szereznie, e tartozást csakis rendkívüli nélkülözések árán törleszt- heti. A takarékegyletek célja a szegényt e nyomorult helyzettől megkímélni. Németországban már régtől fogva virágoznak a takarékegyletek ; máshol csak nem rég keletkeztek, Franciaországban 1818-ban. E takarékpénztárak a kisebb pénzbetéteket megőrzik, kamatok, s a kamatok kamatjai által gyarapítják.

Mindamellett a napszámos nem igen határozza el magát arra, hogy szükséges hetibéréből valamicskét takarékpénztári betétekre szánjon. Sőt ha néhány