Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

Socialismus és munkáskérdés. - A papság socialis feladat

7

jó része nem maradt közönyös az evangéliumi szeretet szózata iránt, s ezért nem is utasítá vissza a segélyére tárt karokat, miután azok Istennek szentelve és Istentől fölkenve vannak.

Legyünk őszinték. Azon sújtó vád, hogy a szegény néposztály a szinleg és aránylag gond és fáradtság nélkül élő egyháziaktól mindinkább elfordul, irán- tok bizalmatlan, — nem terheli csak az egyik oldalt ; része van ebben — habár nem közvetlenül — a papságnak is.

A kereszténység a szegények gyámolításában kezdetétől fogva mostanáig a föld és ég csodálatára méltó dolgokat teremtett. A kér. szeretet nyilvánulása ép oly sokoldalú, mint a mily kimeríthetlenek az isteni szeretet tárházából rendelkezésére álló eszközök. — Azonban az átalános szegénység nem százezer, de millió férfi, nő, sőt gyönge gyermek sorsa, kik jóllehet a nap és éj hosszú óráin keresztül szakadatlanul munkálkodnak, mégis alig van betevő falatjok, betegség esetén már az első napon éheznek, fáznak s véginséggel küzködnek, — „a nyomorúság e tömege“ a már majdnem kétezeré vés kereszténységre nézve is új jelenség. Ez talány az egyház előtt is, melynek sikeres megoldásához nemcsak erőre és tapintatos eljárásra van szüksége, hanem az enyh és segély hatalmas eszközeivel is föl kell magát fegyvereznie. Újabb időben a sz. atyáknak a munka lényege s becséről alkalmilag kifejezett nézeteit szorgalommal összeállították; tanulmányozták a középkori theologu- sokat, a scholastikusokat, kik közt aquinói sz. Tamás méltán tündöklik első helyen. Ez egyházi tudósok tanai hasznos oktatásokat adnak ugyan a földművelő- és kézművesnek a munkakötelezettségről és a munka áldásáról; vigaszt csepegtetnek a jobbágyok és rabszolgák szivébe; de ezen egyszerű viszonyok s a jelen bonyolódott gazdászati állapotok között oly óriási különbség létezik, mint a házi fonónő órsója s a gőzerő által