Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

Socialismus és munkáskérdés. - A papság socialis feladat

roppant gyorsasággal forgatott fonógép — mill-jenny — szörnyetege között, melylyel egyetlen munkás ugyanazon idő alatt 400 fonónőnek munkáját végzi.

Valljuk meg tehát, hogy oly feladat vár reánk, melyről a „Civitas Dei“ lángelméjü szerzője sem birt sejtelemmel, melyről Dante lángoló képzelme nem alkothatott képet magának.

S mégis a „Civitas Dei“ „Isten városa“ áldásának még e nagy, zajos, füst- és gőztől átjárt műhelyekre is szét kell áradnia; a géphez bilincselt és munkától ellankadt emberek számára is föl kell virulnia az evangéliumi szabadság és béke hajnalának. Az emberbarát s lelkipásztor küldetése oly térre esik itt, mely a régi egyházi erkölcs- és lelkipásztorkodástan útmutatásaitól oly messze állott, előtte oly ismeretlen volt, mint Atlantis szigete, melyről Plato csak álmodozott, melyet az antik költészet megénekelt.

De az erkölcstannak a vagyonosak alamizsnakötelezettségére vonatkozó régibb szabályai épen nem elégségesek, sőt alkalmatlanok. Hisz a socialis kérdés megoldása korántsem olyanokra vonatkozik, kik valami el- kerűlhetlen szerencsétlenség miatt vigaszunkra szorulnának; nem koldusokkal van dolgunk, kiket kielégít az alamizsna. Itt ezer és ezer munkaerő- és munkakedvvel megáldott férfiú áll előttünk, kik, mivel dolgoznak, megkövetelik magok és családjaik részére a mindennapi kenyeret. Nem alamizsnát kérnek ők, hanem tisztességes bért, nem könyörületet, részvétet, hanem méltányló elismerést és igazságot. Mivel pedig ebben — mint látni fogjuk — a legjobb szándék is szerfölött nehezen oldható talányra bukkan; s mivel a theologia régi foliánsai erre nézve épen semmi útbaigazítást sem nyújtanak: megbocsátható, ha a klérusnak nem volt képessége s bátorsága tanácscsal és tettel előre menni, s ha a munkásosztály e közben más vezéreket követve azon szomorú nézetre jutott, hogy midőn az ősrégi ke-