Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio
80 felnövése nyilvánvalóiig a búza elpusztulására vezetne, hol az utóbbi megőrzésére nincs más eszköz, a konkoly egészen kiirtandó. Krisztus csak azt tanítja, hogy a gonoszt a jó mellett addig kell tűrni, míg nagyobb baj és hátrány nélkül a roszat elhárítani nem lehet, míg a roszszal együtt a jó egyidejű kiirtására nézve is veszély forog főn. Különben a példabeszéd nagyon sokat bizonyítana: a felsőségtől meg kellene tagadni a karhatalmat, fel kellene hagyni a kiközösítéssel, meg kellene szüntetni minden fegyelmet; tehát nem csupán hamis hitágazatokról, hanem mindenféle romlottságról van itt szó. 4) c) Az üldözés kiterjedt a kevésbbé veszélyes tévhitüekre is, kiválóan pedig a valdensekre. Azonban 1) ez utóbbiak az egyház elleni nyakas konokságuk következtében idővel még sok más té- velyt tettek magokévá, nevezetesen a katharokéit ;4) 2) egyedül magokat tekintve is már elég veszélyesek voltak. Mert Döllinger szavai szerént : „A valdenseknek az eskü és az államhatalom büntetőjoga felőli alaptételeikkel az akkori európai világban épenség- gel nem volt helyük ; ez minden tőrténetismerő előtt kétségtelen dolog.“ 2) Különösen a középkorban minden eretnekség már alapjában forradalomszerü volt, mivel szükségképen az egyház és állam közti benső viszony fölbontására, tehát a fenálló rend megzavarására, vezetett.3) „Mindnyájan megegyeztek abban, hogy az államnak az egyházzal való szoros kapcsánál fogva erre nézve semmi lazulást megtűrnie és semmi új vallás behozatalát megengednie nem szabad s minden e nemű kisérlet a fenálló társadalmi rend ellen irányzott merény. Minden középkori eretnekség világos tételeiben vagy szükségképi következményében forradalmi jelleggel birt, azaz azon mérvben, a mint uralomra jutott, sznkségkép a fennálló államiét felbontására, politikai és társadalmi forradalomra vezetett.“ 4) 4) így Kálvin is Servet tévelyeinek cáfolatában, Natal. Alex. Diss. cit. t. XVI. p. 32. *) Stephan, de Borbone O. S. D. lib. de septem donis Spir. S, (D e n- z inger Encbirid. delin. ed. IV. p. 159 seq. n. 366. seq.) 2) Döllinger i. h. 3) Hausmann Gesch. der päpstl. Reservatfälle 110. 1. 4) Döllinger i. h. 50 ski. V. ö. Ketteier Freiheit, Autorität und Kirche 149. 1.
