Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVIII. A vatikáni zsinat
442 nöségét, mely hanyagságában s az eretnekség megerősödésének megengedésében állott és ily érteményben hagyta helyben az ítéletet. Attól, hogy a római követek a más részről jövő kezdeményezésnek útját nem állták, még nem következtethetni, hogy az előterjesztési jog mindenkinek rendelkezésére áll, és a követek eljárásából még nem következik, hogy azt és ugyanoly terjedelemben a pápának helyben kellett hagynia ; mert a követeket a pápa gyakran visszahítta hatalomkörük átlépése miatt, gyakran megrótta s megbüntette, mint 484. Vitálist és Misenust, 863. Zahariast és ßodoaldot. Hogy a római követek kelet egyetemes zsinatain a nyugatiaknak csak képviselői voltak, ezt Quesnell állította, de Ballerini testvérek megcáfolták őt; azt, hogy nagy Leo némely levelében az interesse (jelenlét) a praees- se-t (elnöklést) kizárja, igen nehéz volna bebizonyítani. Annyi bizonyos, hogy a pápa a chalcedoni zsinatnak teendőit előírta. 16. Az ellenfél megengedi, hogy az első évezredben a régi egyház zsinatainak nem volt meghatározott ügyrendje. 4) Ennek szükségét igen fényesen mutatja Konstanc, 2) hol azonban a rendkívüli és zavaros körülmények nyomása folytán a régibb zsinatok gyakorlatától egészen elütő módot alapítottak meg. 3) Trientben sem alapítottak meg semmi mérvadó ügyrendet ; Mas- sarclli A. jegyzetei csak a modus observatus-t tartalmazzák s nem a modus praeseriptus-t és a vatikáni ügymenet lényegben ezzel tökéletesen megegyezett. Minthogy az előbb kidolgozott ügyrend beható tárgyalása csak nagyobb idővesztességgel lett volna lehetséges, a pápának pedig hatalmában volt elnöki jogánál fogva az ügyrendet megállapítani, mit a püspöki kérvények, melyek változtatást akartak, sem vontak kétségbe, 4) annálfogva a pápa előre kibocsátott ilyet, 5) melyet azután az atyák többségének tapasztalatra alapított ajánlatai kifejlesztettek 6) és végül valamennyi püspök tényleg elismert. Azonban, hogy az atyák ') Döllinger nyilatkozata A. Z. 1870. márc. 11. 2) Mansi XXVII. 657. 658. 3) Mansi 1. c. p. 563. 4) V. ö. a kérelmeket Friedrichnél Doc. II. p. 380—384. 5) Const. Multiplices inter 27. Nov. 1869. e) Decret Legat. 1870. í'ebr. 20. V. ö. Ueber das vaticunische Concil II § 7. 8. 1.
