Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala

376 mentesség csakis a kinyilatkoztatás körében mozog s a fölött ha­tároz, mi s a mennyiben csupán a kinyilatkoztatott igazságra vonatkozik. Vagy talán korlátlanná válik azáltal a világi hatalom ratione objecti — egyedül erről lehet itt szó — hogy mindarra kiterjed, mit s a mennyiben azt az ideiglenes közjó megkívánja? Sokaknak itt az u. n. dogmatikai tények s az emberi eredetű szö­vegek érteménye fölött hozott egybázii téletek is eszökbe jutottak, s ezt illetőleg magától értetik, hogyha az egyház csalhatatlan bi­zonyságot tehet arról, mi az ő tana, csalhatatlanul kell bizonyí­tania azt is, mi nem az ö tana, tagadhatlan ugyanis, hogy a te­vőleges s tagadólagos oldalak együvé tartoznak, hogy a charisma célja el nem éretnék, ha az egyház nem hozhatna csalhatatlan Íté­letet valamely könyv, mint pl. Janzen „Augustinus“-ának a kinyilatkoztatáshoz való viszonyáról.2 * * * * *) Nagy a különbség a tisz­tán személyi tények közt, melyek bizonyossága csakis az emberek tanúságtételétől függ s az általános és dogmati­kai tények közt, melyek által a sz.-irás- és hagyománynyal összehasonlított könyvekről szerezhetünk tudomást. Ezekben, nem pedig amazokban tévmentes az egyház. Az egyes tények ismerete az egyház közjava emelésére nem kívántatik, s mivel az emberek tévedhetnek s másokat tévedésbe ejthetnek, nyilatkozataik alap­ján tévmentes Ítéletet nem hozhatunk, azonban az egyház közjava tekintetéből a dogmatikai tények ismerete igenis szükséges s mi­vel a sz.-irás- és hagyománynyal összehasonlított könyvek, nem hazudhatnak, hanem olyanoknak mutatkoznak, mint a minők való­ban, semmi sem akadályozza az egyházat, hogy ily tények fölött tévmentes határozatot hozzon. Semmi vagy parányi jelentőséggel bir az egyház javára nézve pl. tudni azt, vájjon ez vagy az simo- niát követett-e el, érdemel-e egyházi javadalmat ; nagy fontosságú azonban tudni, vájjon Kálvin tana eretnek-e, vájjon megvannak-e bizonyos hitvallásban a hitágazatok és így tovább.8) A tévmen» tesség határa egyrészt annak céljában, t. i. az emberek lelki üd­2)Ezt kimerisöen bizonyítgatta 1704. douayi theol. kar elhirhedt, „Cas de con­science“ fölött kibocsátott véleményezésében (Du Plessis t.III. P. II. 425—439. j.V. ö. Bolgeni Fatti dogmatici ossia della infallibilità della Chiesa nel decidere sulla dottrina buona o cattiva de’libri. Brescia 1788. J a n n e r de factis dog­maticis Dissert, inauguralis. Wirceb. 1861. v. ö. Schäzler i. h. 191. 1. sk­8) így a douayi theol. kar. 1704. i. h. VI. §. 1. sz. 434. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents