Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XV. A syllabus és az ujkori állam
I 311 vei bír. ;’) A tettnek szerencsével kisért igazságtalansága semmit sem árt a jog szentségének.“ 6) 28. A társadalom, melyben ily elvek uralkodnak, az anyagban rejlő erőkön kivül egyebet nem ismer, csak a gazdagság ösz- szebalmozásában találja föl az erkölcsi műveltséget és becsületességet. De a vallási kötelékek szétszakításának rendes következménye, hogy az önzés, gazdagság- és élvhajhászat lesz egyedüli célja egyeseknek úgy, mint a nagy tömegnek. Az embernek társadalmi állása csak eszköz, nem pedig cél, különben az ember erkölcsileg tekintve nem személy, hanem eszköz, mások hasznára szolgáló lény volna. Az ember természeténél fogva társas életre törekszik, mert abban, maga és mások számára ótalmat és segédeszközt talál, mely jogainak szabad gyakorlatát s önművelődését biztosítja. A polgári társaság azonban, csak a földön van s a földön túlra nem terjed, holott maga az ember halhatatlan. Ha a társadalom az emberek iránti kötelmét be akarja tölteni, örök rendeltetésű lénynek tekintse őt ; s akkor nem vonatkozhatik el a vallástól, mely épen ezen magasabb rendeltetésre utal, s annak elérésére az eszközt kézbe adja. Ha azonban őt nem ilyennek, hanem csupán érette való s egyedül csak földi rendeltetésű lénynek tekinti, akkor semmiképen sem akadályozhatja meg, hogy legfőbb javát az ideiglenes javakban, gazdagságban és élvekben ne keresse s magának azt minden áron megszerezni ne iparkodjék. A természet tisztán szellemi javai nem kielégítők, nem mindenkinek egyaránt hozzáférhetők, megnyugvást nem adnak, s ezen szempontból tekintve az erény is csupán csak az élvezetek eszközévé siilyed, csak viszonylagos, nem pedig föltétien becsü. 2) Hol a föld az ég helyébe tétetik, ott a föld gyümölcsei, kincsei a legfőbb célpontok, melyek bárminemű élvezésére minden eszköz jogos, ott az állatiság az emberben oly fokra hág, hogy a szellemi érdeknek okvetlenül el kell törpülnie. A minden erkölcsből ki- vetkőztetett nemzetgazdászat a bölcsészetnek is gyilkosa leend s a féktelen önzés mindenki ellen, pusztító harcot indít. Ez a nyomor és romlás feneketlen örvénye. — 5) Syll. prop. 59. Maxima quidem alloc. 1802. juu. 9. 6) Syll. prop. 61. Jamd ud um alloc. 1861. márc. 18. ') Syll. prop. 58. alloc. 1862. juu. 9. Enc. 1863. aug. 10.-) L ib e ra t o r e 1. c. c. II. a. 6. §. 2. p. 190. ss.
