Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XV. A syllabus és az ujkori állam

301

tridenti zsinat után is polgárilag mégis többször érvénytelennek tekintek.12) Tehát nem csupán az „új dogmák“ azok, melyek miatt neheztelni lehetne. Az egyház csak a szentség érvényessége fölött határozhat, az állam pedig a polgári következmények fölött; az egyház nem minden állami akadályt tekint érvénytelennek, hanem csak azokat, melyek a szentséget és a rajta alapuló köteléket semmisíthetnék meg. Itt hitágazatokról van szó s a Launoy, Marcus Antonius de Dominis és a pistójai ál-zsinat13) nyomán Nuytz által megújított tétel, mely szerént a tridenti zsinat kánonjai vagy nem hitágazatiak vagy csak olyanok, melyek a fejedelmektől az egyház javára történt hatalom-átruházáson alapúinak, már régen tarthatatlannak bizonvúlt. 14) Hitágazatilag az egyháznak kötelessége arra törekedni, hogy a tridenti zsinat házasság- kötési alakja (mindenütt, hol kellőleg kihirdettetett) az érvénytelenség terhe alatt kötelezzen, hogy a világi törvény más alakot, melytől a házasság érvényessége függjön, meg ne állapíthasson (71. tét.). Épúgy nem engedheti meg, hogy tisztán polgári szerződés által a keresztények között teljesen érvényes házasság jöhessen létre ; mert rendíthetlen elve, hogy az érvényes keresztény házasság egyszersmind szentség s hogy szentség nélkül nincs érvényesség (73. tét.). Mi a kárhoztatott 74. tételt illeti, melynek értelmében a házassági és eljegyzési ügyek természetüknél fogva a világi hatósághoz tartoznak, s mely egyúttal jelzi, hogy csupán csak állami kedvezmény folytán jutottak az egyház jogkörébe, megjegyzendő, hogy már a tridenti zsinat hitágazatnak 15) nyilvá- nítá, miszerént a házassági ügyek a lelki bírák elé tartoznak, hova az eljegyzési ügyek is sorolandók; azonfelül már a syllabus megjelenése előtt 70 évvel YI. Pius 16) egy hitágazati bullát bo12) Franciaországban p. o. II. Henrik 1556. III. Henrik 1579. XIV. Lajos 1692. kiadott rendelvényei. (Schulte Eherecht 496. k. 1)

1S) Launojus de regia potestate in matrim. Paris 1674. (Rómában 1688. szept. 10. kárhoztatva lön) M. A. de Dominis de rep. christ. L. II. c. 11. Const. Auctorem fidei prop. 59.

14) V. ö. Judicium doctrinale Archiep. Mechlin. (Frankenberg biborn.) 1789, jun. 26. (Kutscliker Eherecht I. 70—74. 1.) Defensio Trid. canonum de Eccl. potest, in dir. matr.imped. auctdre Petro Deodato. Neapoli 1788.

15) Trid. 1. c. can. 12.

16) prop. 58. Denzinger 1. c. p. 408. n. 1421. B e r c h t o 1 d 52. 1, (V. o. ugyanezen rendeletről S i 1 b e r n a g 1 i. h. 209. 1,