Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XV. A syllabus és az ujkori állam

296

delem az egyház fölött áll? Az egyházi joghatóság csak arra terjed ki, a mi s a mennyiben lelki ügy; ha az egyház az államfőt ismerné el felsőbbnek s maga fölött állónak, akkor elvesztené a lelkiekben függetlenségét, az ország ura lenne annak summus episcopusa, miként a protestánsoknál, s a caesaropapismus meg volna alapítva. 5) Hogyha pedig a joghatósági kérdések eldöntését csak azon térre vonatkoztatjuk, hol az egyház és állam hatáskörei ölelkeznek, akkor a Vigil által az egyház fölött védett fejedelmi felsőbbség Nuytznek6) a 42. tételben kárhoztatott véleményével esnék össze : „Midőn a két hatalom törvényei összeütköznek a polgári jog bir fölénynyel.“ Ezen ily általán kimondott tétel mindenesetre hamis ; mert, ha igaz volna, akkor az első keresztényeknek a pogány császárok keresztényellenes rendeletéi előtt mindenesetre meg kellett volna hajolniok s a hitet cserben hagy- niok; a vértanúkat lázadóknak kellene nyilvánítanunk, hősiessé- göket bűnös őrjöngésnek, az egyházi törvényhozást alapelveiben kárhozatosnak s így a minduntalan változó államtörvények alá rendeltnek, ennélfogva egy pontjában sem lehetne szilárdnak állítani. Ha a vallási rend a politikai fölött áll, akkor az egyházi törvény sincs a politikainak alá rendelve. 8) Az egyház az isteni törvény letéteményese s minthogy annak értelmezője is, a felsőséget neki kell ítélnünk. 9) Azonban azt a kifogást lehetne tenni, hogy nem minden egyházi törvény isteni egyszersmind, sem ilyenen nem alapszik ; mert van változtatható fegyelmi törvény is az egyházban. Ez igaz ; mindamellett igazságtalan, a polgári törvény elsőségét mindenütt hangoztatni, minthogy ez is, sőt sokkal nagyobb mérvben, változékony. Ha a polgári törvény tisztán lelki ügyekre is kiterjeszkedik, akkor túlugrott a polgári törvényhozó illetékességi határain ; a pápai fegyelem, mint ilyen,

E) Erről VIII. János i. h. így szól : Ad sacerdotes Deus voluit, quae Ecclesiae disponendae sunt, pertinere, non ad saeculi potestates. V. ö. Joh. Dàm. Or. II. de imag. n. 17. Theod. Stud. L. II. ep. 129

s) 1851. aug. 22. Ad apostolicae breve. Pustet-féle kiadás 61. 62. 1. Erről Berchtold 27. 1.

’) Chilianeum VI. k. 398. 1.

8) Nicol. I. c. 1. d. 10 : Lex imperatorum non est supra legem Dei, sed subtus. Imperiali judicio non possunt ecclesiastica jura dissolvi. Cf. Ambros. in can. 21. C. XXIII. q. 5.

9) P h i 11 i p s KR. II. 109. §. 530. 1. 110. §. 538. 1.