Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XV. A syllabus és az ujkori állam

271 kárhoztató Ítéletét. — A pápák már korán jelezték a titkos tár­sulatok részéről fenyegető veszélyt, már a világnak számos nagyja, ki rájolc nem hallgatott, tapasztalhatta később önmagán azoknak romboló hatását. Midőn a carbonari s a szabadkőművesek ellen hozott pápai határozatokról azt állítják, hogy nem birnak hatály- lyal azon tartományokban, hol a világi hatalom őket megtűri,2 3) egészen megfeledkeznek arról, hogy az ezen határozatokban ben- foglalt kiközösítés az egyháznak benső lényegéhez tartozó dolog és hogy az egyházi téren van hatálya ott is, hol az állam semmi polgári hatályt sem tulajdonít nekis), hogy egyúttal az oly szö­vetségeknél, melyek főbbjeiket, törekvésöket és céljaikat a legmé­lyebb titokba burkolják, rettentő eskük által ismeretlen kötele­zettségeket szabnak, — az egyház valóban, mint az erkölcsösség őre lép közbe, és már csak a vallási közönbösség miatt is kell ezen egyesületek ellen küzdenie. A prot. bibliai társulatoknak már csak a rendezetlen biblia-olvasás veszélye miatt is, a tökéletlen gyakran hibás és meghamisított fordítások s hitellenes értekezések terjesztése, valamint veszélyes térítgetéseik miatt is ellent kellett állania. A szabadelvű papok egyesülete, a mint Olaszországban létrejött, a pápa s püspökök iránti engedetlenséget táplálta, egy­házellenes alaptételeket terjesztett, s általában szakadároknak mutatkoztak olyannyira, hogy az olasz kormány, melynek ők szolgálni akartak, később megvonta tőlök segélyét. 4) 8. Annál nagyobb megütközést szül az, hogy az egyház, igazi, tökéletes és teljesen szabad társulatnak akar tekintetni, melynek tulajdon, isteni alapítójától nyert jogai vannak *), és nem ismeri el, hogy az államhatalomhoz tartozik meghatározni, melyek az egyház jogai, azon határok, melyek között e jogokat gyako- solhatja. 2) Mert ha ez utóbbi igaz volna, akkor az egyház katho­2) Encyclica Quanta cura §. At vero alii ezen mondat: constitutiones apostolicas, quibus damnantur clandestinae societates, sive in eis exigatur, sive non exigatur juramentum de secreto servando, earumque asseclae et fautores anathemate mulctantur, nullam habere vim in illis orbis regionibus, „ubi ejusmodi aggregationes tolerantur a civili gubernio. 3) L. bővebben Chilianeum VI. k. 430—432. 1. *) Chilianeum i. h. 429. 1. és k. ') 1. XIV. 10. §. a) Syll. prop. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents