Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XV. A syllabus és az ujkori állam
269 melyet X. Ince 1653. kárhoztatott,2) a IV-nek első része történeti állítás : „A semipelagianok a megelőző isteni kegyelemnek szükségességét az egyes cselekedetekre s a hit kezdetére is elfogadták,“ a második rész hamis hitcikkelyt tartalmaz, midőn a semipelagianok eretnekségét abban levőnek állítja, hogy ők ezen malasztot nem mint ellenállhatlant fogták fel ; az első hamis, a második pedig eretnek tételnek van bélyegezve. Épen úgy, mint a föntebbi első rész, a syllabus 38. tétele is : „Az egyház feloszlását keletire és nyugotira, a római pápák túlzó önkénykedései okozták“, nem eretnek tétel, hanem hamis, 3) sőt botrányos és az apostoli szék iránt igazságtalan. Kiválólag gyakran hivatkoznak4) a syllabus 23. tételére, mely 3, sőt ha a pápákat és az egyetemes zsinatokat egymástól elkülönítjük még 6 tételre is osztható. Ezek: „A a) római pápák és b) egyetemes zsinatok 1) hatalmok határain túlléptek, 2) a fejedelmek jogait bitorolták és 3) a hit- és erkölcstanok meghatározásában is tévedtek.“ Az 1. és 2. tétel nem vonatkozik az Isten által kinyilatkoztatott igazságra, hanem csakis főképen a középkor történeti tényeire 5) ; azért nem is bélyegezhetek „eretnek tételeknek 6)“, de nem is eretnekségre hajlóknak, hanem igenis „az egyház, a sz.-szék iránt igazságtalanok-, vakmerők-, hamisaknak“, melyek amennyiben az illetékességi kör áthágását s a bitorlást, mint rendest, nem pedig mint kivételesen itt-ott előfordulót tüntetik föl, bizonyára egészen hamisak. A 2. és 3. tételnek kárhoztatása még nem kényszerít azon következtetésre, hogy a pápák hatalmok használatában minden hibától és ballépéstől — különösen a közigazgatási és egyéb ügyekben — mentek maradtak. 7) Az 1851. jun. 10. Multiplices inter breve melyből téte20. 23 24.) Ily módon adá gyakran a Sorbonne is censurait. V. ö. pl. D u Plessis III. t. P. I. p. 101. s) D e n z i n g e r 1. c. p. 316. 317. 3) V. ö. B e n n e 11 i s de privileg. B. Petri P. II. t. III. p. 720. seq. 4) Janus 14. 1. A. Z. 1870. jun. 10. Schulte A. II. I. 28. 1. 6) Fessier Unfehlbarkeit 35. 1. 6) Berth o Id 6. 1.* j. nagyon téved, midőn állítja, hogy IX. Pius szerént eretnekség azt hinni, hogy a papok valaha (?) hatalmok határait átlépték. 1) Tosi. Vorlesungen über den Syllabus. Bées 1865. 77. 1. Schneemann a „Stimmen aus Maria-Laach“-ban az encyclicáról. Freib. 1868. X. 106. 107. 1. 143. §.
