Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
259 tethetök. 8) Innen, valamint az 1860. dec. 17. allocutioból, melynek tárgyát a Bádenben egyoldalúlag, sine alterius pirtis consensu, felbontott egyezkedés képezi, 9) — van véve a syllabus 43. tétele. Azonban a megelőző tárgyalások határozottan bizonyítják, hogy a sz.-szék teljes kölcsönösséget tételezett föl és magát épúgy kötelezettnek tekinté, mint a másik szerződő felet. A kevéssel ezelőtt fölhozott allocutio is határozottan mondja, hogy a szerződések minden ereje megszűnik, ha ezen szerződések nem tartatnak többé szentek- és sérthetetleneknek. 10) Midőn tehát 1851. Szardíniával új tárgyalások kezdettek, a sz.-szék mindenek előtt azt kívánta, hogy a szard kormány is ismerje el a konkordátumok kötelező erejét ; e kívánság ellenében a szard meghatalmazott gr. Sambuv arra törekedett, hogy a múlt kellemetlenségeit, a mennyire lehet, elfeledtetve, a kormányra nézve lehetőleg előnyös és tisztes szerződést fogadtasson el, mire nézve különféle javaslatok kerültek szőnyegre. n) Azonban a Piemont- ban újonnan kibocsátott egybázellenes törvények minden tárgyalást zátonyra juttattak; a pápai szék mindamellett a konkordátumok sérthetetlenségét mindig határozottan hangsúlyozta. Ezekután senkinek sincs joga, akár a római kánonisták elmélete, akár a sz.-szék hivatalos nyilatkozataiból azt következtetni, mintha ez felülhelyezkedvén minden szerződésen, azokat önkényesen fölbontani vagy az államhatalommal szolgai alattvalóként bánni magát följogosítva hinné. A római sz.-szék hivatalos nyilatkozatai ko- ránsem ellenkeznek a szerződés elméletével, sőt erre nézve sokkal kedvezőbbek, mint akármi másra. Róma az 1801. elszaszi és lotharingi konkordátumot sem mondá fel, hanem csak azt nyil- vánítá ki, hogy miután ezen tartományok Franciaországtól elsza- kíttattak, ezen szerződés kötelező ereje megszűnt, mert a konkordátum egyedül a francia kormánynyal és az ő tartományaira vo8) ib. p. 188. ö) Az 1864. dec. 8-ki encyclica regensburgi kiadása. 126. 1. 10) Acta Pii IX. vol. II. p. 188. ’*) Részletesen tárgyalja ezt az 1855. jan. 2. allocutiöval kibocsátott okmány 28. §. seq. Acta II. p. 38. seq. Doc. 38. seq. ib. p. 222. seq. 17*
