Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
260 natkozólag köttetett ; ezt sem logikai, sem jogi szempontból megtámadni nem lehet. „Az csak nem középkori igények megújítása, midőn követeljük, hogy az egyház és annak ügyei fölött a világi törvényhozás tényezői ne egyoldalúlag, az egyházi hatóságok meghallgatása nélkül határozzanak s rendelkezzenek, mi még kereskedelmi társulatok jogai- s érdekeivel sem szokot történni. Az csak nem önhittség, midőn Róma kijelenti, hogy a sz.-szék „a világi kormányt sehogy sem hatalmazhatja föl, miszerént ez egyházi ügyekre vonatkozó törvényeket bocsáthasson ki, melyekkel az egyházi hatalom illetőségének s az egyház jogainak körét korlátozhassa. Az egyház rendeltetésénél fogva szabad és független az államtól; ha jogainak gyakorlása körül viszályok támadnak, azok kiegyenlítése az egyházi tekintély beleegyezése nélkül polgári hatóságnak nincs jogában.“ 12) Melyik hatalom akar a másik fölött zsarnokoskodni, az-e, mely kezét barátságos kiegyezésre nyújtja s a kötött szerződéseket szenteknek tartja, vagy az, mely a nyújtott jobbot visszautasítja s m i n- den egyházi és világi ügy fölött maga akar rendelkezni? Az-e mely még meghagyott jogait őrzi s védelmezi, vagy az, mely azt, amihez sohasem volt joga, de nem is lehet, magához akarja ragadni? Az-e, mely ősrégi jogelvek alapján önvédelmi harcban mozog, vagy az, mely csak most keresett különféle ürügyök alatt az ősrégi jogot egészen sárba tiporni törekszik és azon állítólagos fenyegetések ellen, melyeket régibb félreértett előzményekből származtat, azonnal a legdurvább erőszakkal lép fel? 36. Azon állítás : „a pápákat s döntvényeiket a modern mérték szerént Ítélhetni meg, már azért is, mivel Róma tanítása és törekvései napjainkban is ugyanazok,“ igaz is, nem is. Igaz, hogy Rómának valamint hit- és erköcstana nem változott, úgy nem változott azon tendentiája sem, melylyel céljának — a katholicismust mindenütt elterjeszteni és föntartani — teljesen megfelel. De másrészt számot vetett fegyelmi kérdé- désekhen a kor megváltozott viszonyaival, semmikép sem tartott igényt arra, ami csupán középkori jogon nyugodott, mint a fejedelmek letételére, ellenkezőleg elismerte annak érvényvesztettsé- gét, a konkordátumban több rendbeli engedményeket tett, s ezelä) Antonelü bibornok 1860. jul. 26. az u. é. júniusi bádeni emlékiratra írt válaszában (Dove. Zeitschr. f. KR. I. 178. 1. is.)
