Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
244 igen késleltetnek.“ Az elszámlált rendeletek felsorolása után így folytatja XYI. Gergely : „Ha az apostoli sz.-széknek szokása és alapelve volt a vallási ügyek kellő igazgatásáról az említett föltételek mellett is gondoskodni a nélkül, hogy abból a kormányzók jogainak megvizsgálása- és eldöntésére vonatkozólag megállapított intézkedése következtethető volna8), akkor annál inkább kötelességünk ily nagy változandóság s az államok gyakori átalakulásánál azon vád elhárítására törekednünk, mintha emberi tekintetből az egyház ügyeit elhanyagolnék.“ A jövőre nézve pedig a viszálykodó felek jogainak sérthetetlenségéről szóló feltétel ide mellékelt gyanánt tekintessék 9), s a pápa határozottan biztosít arról, hogy a szentszék itt csak azt keresi, a mi Krisztusé, és mi a népek lelki s örök üdvét könnyebben előmozdítja.10) Egészen ezen alapelvek szerént járt el a pápa a spanyol polgárháború idejében, Don Carlos és Izabella királynő párthivei között1 :) ; így járt el IX. Pius azon számtalan kormányválságokkal, melyek az ő uralkodása alatt is előfordultak, a mennyiben azok nem az egyház illetékességének részéről különös eskü erejénél fogva is tartozó oltalmazását illették. 28. A szentszéknek egyébiránt minden ujabbkori ténykedése bizonyítja, mennyire tisztában van a középkori s mai államok és viszonyok közti különbséggel, s mily jól tudja, hogy az egyházi átok manap már semminemű trónvesztést sem von maga után. Midőn YII. Pius, a sok erőszakoskodásnak nagylelkű áldozata, bántalmainak szerzőjét I. Napóleont ünnepélyesen egyházi átokkal sújtotta, egyúttal valamint a pápai állam polgárainak, úgy a többi kath. nemzetnek is kihirdeté azon tilalmat, mely az ezen 8) Quin illa inde pro cognoscendis decernendisve dominantium juribus sancita censeretur dispositio. 9) Quam quidem de jurium partium incolumitate conditionem pro adjecta actibus hujusmodi habendam semper esse edicimus, decernimus et mandamus. ,0) in hujusmodi temporum, locorum personarumque circumstantiis ea tantum quaeri, quae Christi sunt, atque unice veluti susceptorum consiliorum finem ea ob oculos versari, quae ad spiritualem aeternamque populorum felicitatem facilius conducant. “) Archiv, f. KK. 1864. XII. k. 385. 1. kk.
