Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
240 tósága alatt állanának. 6) Világosan és határozottan körvonalozva mondák ki a pápák, hogy a világi hatalom jogaiban gázolni semmiképen sem szándékuk. VII. P.ius 1802. máj. 24. allocutiójá- ban , melyben a Franciaországban kihirdetett egyházszervezeti cikkelyek miatt panaszkodik, így szól : „Ne adja Isten, hogy bennünk és a Krisztus által tekintélyünk alá rendelt pásztorokban valaha földi haszon után való törekvés vagy vágy támadjon olyasmit magunkhoz rántani, mi nem az egyházhoz tartozik. Mindig szemeink előtt akarjuk tartani amaz isteni nyilatkozatot : adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Erre nézve mindenkinek állandó példájára akarunk lenni s gondjainkat oda fordítani, hogy a püspökök s az Ur szőlejének többi munkásai szóval úgy, mint tettel csak a rájok bizott lelkek üdvét keressék s azt buzgalommal valósítsák, oly dolgokba pedig melyek őket nem illetik, s melyek által a vallás ellenségeinek a hit szolgái rágalmazására alkalmat nyújtanának, ne avatkozzanak. A legnagyobb erélylyel fogjuk őket inteni, hogy az apostolok, mint tanítóink nyomdokain járjanak s a polgári hatalmat illető engedelmességet ne csak szóval hanem példával is hirdessék, mi által a keresztények, már az egyház bölcsőjétől kezdve az alázatosság és az elöljáróság iránti hűség példányképei voltak. 6) 26. Janus és védelmezői ellenben VII. Piusnak Daunou által közzétett 1805. kelt s a bécsi nuntiushoz intézett utasítására hivatkoznak.1) Én nem csak azt állítottam, hogy ezen okmány hitelességét tekintve „több mint kétes“, hanem Gosselin abbéra is utaltam (A. J. 25. 1. 23. sz.), ki erre vonatkozólag érveket is hoz föl, melyeket Walter Nándor2) is magáéivá tett. Mielőtt a szóban forgó okirat hitelességének ismételt vitatása szőnyegre kerülhetne, Gosselin érveit kellene először kiforgatni, melyek „tárgyalására csak azért nem vettem fáradságot, mert azon iratban a hosszadalmasságot kerülni akartam, de mert különben is gyakran utaltam tájékozás végett olvasóimat azon szerzőkre, kik az illető 6) Ken rick The Primacy of the Apostolic See vindicated. Philadelphia 1845. p. 434. Doll inger 47 1. 6) Bull. Rom. Contin. t. XI. p. 335—339. n. 131- R o s k o v á ny i Moiium. cath. t. III. p. 529— 535. n. 562. §. Avertat Deus. ‘) Janus 34. 1. k. Huber 72. 1. k. Mejer Propaganda I. 12. 1. 2) Walter KR. 739. 1. 343. §. 9. sz. XIII.
