Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
241 adatokat már régen megcáfolták. E kérdéses okmányt mindenekelőtt Artaud de Montor lovag támadá meg, ki 1801. óta egyideig Franciaország követségi titkára, azután pedig több évig követe volt Kómában s VII. Fins és XII. Leo életirója; ő a Daunon által kiadott okmányokat hitelesség nélkülieknek s meghatalmazás nélkül magán emberek által Írottaknak vagy liamisítottaknak bélyegzé. 3) Ezek kétségkívül azon áliratok közé tartoznak, melyekről VII. Pius az 180(1. aug. 31. Caprera bibornokhoz intézett brévéjében ezt mondja : „Ismételjük, mit már államtitkárunk által, mihelyt ennek hírét vettük, Írattunk, hogy a dolog teljesen alaptalan ; ezt szabadon és meghazudtoltatás félelme nélkül mondjuk. Ha az eredeti példányok ő fölsége kezeiben vannak, megszégyeníthet bennünket. Ki irt ily eszélytelen, alaptalan és oly gáncsolandó dolgokat, nem tudjuk s azért nem is lehetünk felelősek. Bízvást mondhatjuk, hogy ezen levelek sem tőlünk, sem minisztériumunktól nem erednek; ez lenne az egyetlen szemrehányás, melyet nekünk, ha igaz volna, méltán tehetnének.“ 4) Azonban az eredeti okmányt sohasem tudták fölmutatni a pápa előtt, hollétét, valamint szerzőjét s keltezését pedig kimutatni Daunon sem tudta. Az utóbbi különösen fontos lenne. A titkos utasítások állítólag az akkori nuntius Genga, tyrusi érsekhez intézteitek ; ez 1804. febr. és márc. Regensburgban tartózkodott 5), hová 1806 máj. Kómából ismét visszautazott6), miután a pápa megbízása felől Napóleonnal — ki a maga részéről e célra Bernier orleansi püspököt szemelte ki — 1805 máj. és jun. értekezett. 7) Az 1805. évszám egészen téves. Ha a szöveg Bécsben körülbelül az auszter- liei csata után (1805 dec. 2.) került elő, akkor az állítólagos utasítások legfölebb magánlevelekben intéztettek Severoli nuntius- hoz, vagy még inkább, ott találtatván, meghamisíttattak. A napóleoni hamisítást azután más francia irók8) is, kik miként 3) Histoire de Pie VII. t. I. chap 31. t. II. eh. 5. Hist, de Léon XII. t. I. ch. 1. 4) Ami de la religion t. XXI. p. 116. 6) 6 am s Neueste KG. II. 384. 1. 6) Alig. Zeit. 180G. máj. 25. G a m s i. h. 400. 1. ’) Art au d. Hist, de Pie VII. vol. II, 1. chap. 5. Gams i. h. 145. 146.1. 8) pi. Origine, progrès et limites de la puissance des Papes p. 229. Ami de la religion t. XVIII. p. 200. CX. p. 251. 298. 426. A katli. egyh. és kér. állam I)r. Hergenrother J. 16
