Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
— 205 F. — mely eszes és erkölcsi lények közössége, már magában foglalja a hatalom korlátozását. Ezt minden kormányforma, hogy emberhez illő legyen, kell, hogy elismerje vagy helyesebben, feltételezze. A hatalom nem önmagáért, hanem a közjó végett létezik. Minden alkotmány feladata tehát az államhatalom közegeinek valóban élénk emlékezetébe vésni a korlátoltság emez érzetét, mihez azonban külső formák nem elégségesek. Ezen erkölcsi korlátoltság érzetétől függ lényegileg az államok jóléte. Hol ez hiányzik, önhaszon s önkény lép előtérbe, s a kormány zsarnoksággá fajul. Megjegyzendő, ez nem csupán a monarchiákban van így, hanem a köztársaságokban is.“ 2) Ez azonban még bővebb, általánosabb szemlélődésre vezet. A conservativ elvnek, minthogy az állam fejlődésének történelmi alapjaiból s nem elvont elméletből indul ki, a forradalmival ellentétben legfőbb sarktétele ez : ama jog, mely bizonyos államban idők folytával szervileg kifejlődött, az isteni és természeti törvényekkel egyezőleg, mindenütt és minden körülmény közt megovassék. Minden más elvek szerént hozott törvény conservativ szempontból elvetendő. A felsőség az, mely által a jog épségben tartása, foganatosítása s külső tova- fejlesztése eszközöltetik; a felsőség (t. i. hatalom) következésképen ezen rendeltetését conservativ módon csak úgy érheti el, hogyha a jogkifejlésben a szervi fejlemények útjára s módjára ügyel és ha ezen szervi és történeti kifejtéshez minden áron hű marad. Ezen kötelmét azonban csak úgy töltheti be, ha saját, mint felsőséget megillető jogát nem feltétlen, nem az államon belül minden más jogot érvénytelennek tartó, hanem egyéni, egyes és magányos, ámbár legfőbb jog gyanánt tekinti .......... Ebből közvetlenül következik, hogy a conservativ elv szerént az államnak joga az egyéni jogok által korlátozott, s amannak ezek határt és korlátokat szabnak. 3) A jog alanya-) Walt er Naturrecht und Politik 257. §. 234. 1. 8) Guizot de l’Eglise p. 167 : Le caractère essentiel de l’esprit chrétien est le respect de la règle et du droit, de tous les droits, des droits de Dieu comme de droits de l’homme, des droits des gouvernements comme des droits des peuples, des droits du passé comme des droits de l’avenir.
