Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
206 azonban mindig vagy valami személy vagy a személy szolgálatára való és épen azért személyi joggal fölruházott intézmény. Miután az állam joga a személy jogai által határoltatik, ennélfogva az állam jogának tulajdonképeni korlátái magok a személyek, magok az alattvalók ; az alattvalónak van az állammal szemben is ettől sem sérthető joga, az, hogy az állam az ő jogkörébe nem avatkozhatik, őt nem bánthatja, míg más részről az alattvaló is kötelezve van az állam irányában, annak jogkörébe nem avatkozni, azt elismerni, azaz alattvalónak lenni s engedelmeskedni, hogy a felsőség saját jogát, mely egyszersmind kötelessége, szintén gyakorolhassa.4) A jog és kötelesség ezen kölcsönös viszonya, felsőség s alattvaló közt az, a miről sz. Pál (Róna. 13, 1—8. ; Eph. 6, 1—9.) szól, a mit a német jog hűséggel jelöl. Mindkét fél kötelességszerű eljárása békének neveztetik ; a hűséget tehát mindkét fél megzavarhatja, a felsőség is válhatik hűtlenné, békét- enné. Ezek ellenében a forradalmi elv az államot elvont rendszerből fejleszti ki, mely a történelmi alapokat tagadja, miért is az elfogadott elvont kormányelvvel össze nem férő jogviszonyokat, innen folyólag egyszersmind minden az állammal szemben fenálló egyéni jogot tagadnia kell és így a jog és jogalany e rendszerben csak álomképek, a melyek azonnal eltűnnek, mihelyt az egyének valamelyike az állam mindenhatóságát nem ismeri el; nyomban megszűnik ekkor minden kölcsönös viszony az államhatalom s alattvaló között, csak az állam cselekvő, az alattvaló szenvedő, ki csakis annyiban lesz cselekvő, a mennyiben alattvalói minőségéből kilépve a felsőség, az államhatalom részesévé lesz. 2) 8. Azonban az egyháznak is megvannak a maga korlátái,1) melyek szerént hatalmát az állam hátrányára nem gyakorolhatja. Az egyház meg nem semmisítheti az emberek szabad akaratát, nem teheti, hogy mindenki engedelmeskedjék az ő követelményeinek, sem a benső meggyőződést, sem a külső meghódolást nem csikarhatja ki. „Az egyház egész ereje,“ úgymond Liberatore2) jezsuita, „erköl4) R int e 1 i. h. 16. 1. 5) Ri n tel 17. 18. 1. *) A u disio (Droit public de l’Eglise, traduit par Labis. Louvain 1864. t. I. p. 307.)-) M. Liberatore La Cbiesa e lo Stato c. 1. a. 8. p. 113. 114.
