Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
204 állásától függ. Kinek jutna tehát eszébe tagadni, hogy az állam nem csekély mértékben függ a népnek az egyházi intézményekről való fogalmaitól is? A vallás mindig nagy befolyást gyakorolt a népekre s a népek által a kormányokra ; elterjedtsége és tevékenysége szerént minden vallási társulat az államhatalomra természetszerűleg közvetett befolyást gyakorolt. A vallási társulatnak ezen befolyása rendes időkben bármily nagy legyen is, miután az nem jogi, hanem erkölcsi jellegű, nem változtat semmit a kormányok természetes jogaiban, csak korlátozza ez utóbbiakat és ennek cselekvényei összességéhez képest bizonyos irányt jelöl ki. Az egyház saját részéről csak erkölcsileg folyhat be, a mennyiben meg tudja nyerni magának a közvéleményt ; azt megnyerni azonban csak mérséklet és igényeinek a jogvonta határok szerénti korlátozása által képes; csak akkor győzhet, ha híveinek jóakaratát maga részére biztosítja és ha az ügyének jogos volta felől való meggyőződés napfényre kerül. Alapjában ez az egyház közvetlen hatalmának tana az anyagiak felett; „ez a világi hatalom ellenében is fönáll, ha vele való viszályában az egyház részén van a közvélemény.“ Ezen feltétel nélkül egyik hatalom sem fog a viszályban győzni. Ez annyira igaz, hogy még azon állam is, mely az egyházzal semmit sem látszik törődni s a szabadelvüség parancsszavának hódol, ezt csak azért teszi, mert e parancsokat a közvélemény követelményeinek tartja. Igen, a mi modern államainkban az úgynevezett szabadtudomány, azon tudósok hatalma, kik azt mondják magokról: „A tudomány én vagyok,“ valódi dictátorságot űz, közvetlen és a mellett kényuri hatalmat gyakorol, melyet épen azért tűrnek szívesen, mert megdönthetien elveket nem ismer s azért bármily hatalom előtt akadálytalanul meghajolni épen oly kész, mint képes. 7. Semmi államhatalom sem igényelhet maga számára teljes korlátlanságot. *) Semmi véges sincs korlátok nélkül ; az állam azonban a végesség szüleménye. Külső, természeti korlátái a földrajzi határok; belső, erkölcsi korlátái pedig célja- és természetében vannak kitűzve. „Az állam fogalma, — úgymond Walter ') Syllab. 1864. prop. 39: Reipublicae status, utpote omnium jurium origo et fons, jure quodam pollet nullis circumscripto limitibus.
