Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
170 eljárását követve egyházi és világi büntetést szabott a fejedelmekre (császárok-, királyokra, hercegekre stb.)> kik területükön a párbajt megengedik, nemkülönben a párbajt vívókra ; az elsőkre az egyházi átok mellett azon terület vagy helyek elvesztését, melyeket az egyháztól nyertek, az utóbbiakra pedig valamennyi javaik elkobzása mellett becsületük örökös elvesztését.3) Az első pontot illetőleg nem forog főn nehézség, miután az egyház szabadon ren delkezhetik azzal, mi övé ; az utóbbira nézve azonban megjegyzik a gallikánok, hogy ez volt az egyik indok arra, hogy Franciaország a tridenti fegyelmi szabályokat nem akarta elfogadni.4) Franciaországon kívül ezeket természetesen az összes katk. világ, még a kicsinylőleg birálgató velencei köztársaság 5) is elfogadta és senki sem találkozott, ki e rendszabást az egyház jogkörén tul- vágónak mondotta volna. Abból, hogy a világi fejedelmek fölkérettek a határozatok elfogadása és megerősítésére nem következik, hogy az egyház illetékességét tőlök nyerő; igeu gyakran erősítettek meg világi törvények egyháziakat, még hitcikkolyeket is, melyek lölött a világi hatóságnak bizonyára semmi joga sincs. 6) A tridenti zsinat világos szavakban kötötte szivükre a fejedelmeknek az egyházi jogok érvényben tartását és figyelmezteté őket, hogy gondoskodjanak, miszerént az alsóbb hatóságok és hivatalnokok una cum ipsis principibus debitam sacris summorum Pontificum et conciliorum constitutionibus observantiam tanúsítsanak, egyszersmind emlékeztető őket, hogy a püspököket, mint atyákat kell tisztelniök, becsülniök. A zsinat a világi fejedelmek ujjáalko- tására is gondolt, mi azonban már nem került tárgyalás alá. 7) Újabban ebben merész kísérletet láttak, melylyel az egyház az állam fölötti fönsőbbségét új alakban szerette volna érvényre emelni.8) ,'i) Gone. Trid. Sess. XXV. c. 19. de reform, p. 167. ed. Richter. ') Bossuet 1. c. c. 11. p. 359. 360. Caron Remonstrantia Hibernorum P. 1. c. (i n. 11. p. 28; P. V. c. 10. n.33. p. 191. Cf. P al 1 a v i c. Hist. Cone. Trid. L. XXIV. c. 10. n. 15; c. 11. n. 2. seq. 5) Pala vie. 1. c. c. 11. n. 1. 6) B i au cli i L. I. §. 19. n. 8. 9. p. 167. 168. 7) Pallavic. 1. c. L. XXIII. c. 7. n. 4. scq. s) Blunt chli i. h. 81. 1. kk.