Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
167 17. Ha a pápai határozat dacára 1680. a Sarbonne 59 tudora kinyilvánítá, „hogy a hűségeskü a vallásos lelkiismeret megsértése nélkül biztosan letehető,“ 2) ez a római tudósoknak különösen az egyház közvetett hatalmáról hirdetett tanával szemben elfoglalt és 1663. óta addig nem tapasztalt ellenséges magatartásban leli magyarázatát. 3) A konstanci zsinatra való hivatkozás, mely csak azon tételt, hogy bármely magánzó teljhatalommal bir valamely zsarnok megölésére, kárhoztatta, itt nem elégséges, miután az esküben roszalt pont ettől különbözik ; ezzel még nem volt kárhoztatva azon állítás, hogy az 'alattvalók illetékes tekintélytől jött határozat által fejedelmük letevésére jogot nyernek. Idejárul hogy más karok, mint pl. a lőveni, nem voltak a párizsival egy véleményen. 4) Sőt az irhoniak föliratának védői érvül hozzák föl, hogy ebből kihagyattak ama pontok, melyek a hűségesküvel ösz- szeütközésbe jöhettek volna. 5) A fölirat nyolc fejezetet foglalt magában : i) II. Károlynak, mint Irhonnak is igazi, törvényes királyának, legfelsőbb ura- és jogos fejedelmének elismertetését, mi ellen semmi kifogás nem tétetett ; 2) ezen pontot : „ennélfogva belátjuk és elismerjük, hogy vétek terhe alatt kötelességünk föl— ségednek minden polgári és földi dologban engedelmeskedni, mint felséged minden más alattvalói s e birodalom törvényei és kormányrendeletei tőlünk kívánják,“ mire nézve hasonlókép nem volt ellenvetés. c) 3) A további nyilatkozatot: „E hű hódolatunkat s őszinte kötelezettségünket mindig elismerjük és erőnkhöz képest megtartandjuk „non obstante quacunque potestate vel praetensione Pontificis maximi Romanaovo sedis aut sententia quacunque vel declaratione cujuscunque generis aut quacunque, seu lata seu le') Du Plessis d’An g ent ré Collect, judic. t. III. Taris 1736. P. I. p. 139. 2) II u b c r 62. 1. Az okmány így szól, salva fide et tuta conscientia, mindazáltal e megszorítással: si modo in propositione, quae est de depositione et caede principum, ut quae damnatur ut haeretica, deponi et occidi con- j u n c t i m accipiantur, imo etsi d i v i s i m, ita ut tamen propositio haeretica materialiter, id est Verbo dei contraria finiatur, quatenus deponi posse principes effert, formaliter vero etiam, quatenus et occidi posse superaddit. (Du Plessis 1. c.) 3) B i a n c h i t. I. L. I. §. 13. p. 113. seq. 4) Cf.Bossuetl. c. p. 387. Gosselin II. 287. 1. jegyz. 6) Caron. 1. c. c. 4. §. 2. p. 6.
