Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

IV. Fejezet.

j\.y. iskola működéssé.

1. Próza.

A sok remény és csalódás után végre megalakult iskola az igaz, jó s szép eszméinek valósítása iránt felélesztett lelkesedés szent hevével kezdő meg hál' a jelenben szerény, mégis oly sokat Ígérő pályát. Már ISill-ben a megnyitó gyűlésen, — melyen Keresik János főigazgató a hit- és hazaszeretetre lelkesítő beszédével az iskola magasztos hivatásának fogalmát felvilágosítás, melylyel mintegy összefüggésben az első rendes előülő, Nagy János a cél elérésére szükséges, nemes törekvéseket hangsúlyozó beszédével az iskola ez évi működését megnyitottunk nyilvánító, — mutatkoztak a jövő áldásos munkálkodásnak biztos előjelei.

Az iskola — áthatva lévén az igazságtól, hogy „idegen nyelveket tudni szép, de a hazait tehetségig művelni kötelesség“ (Kölcsey) — céljának nieglélelöleg a hazai nyelv idomítását, nemesítését legelőnyösebben vélték eszközölhetni a fordítási kísérletek által. Ők azon szempontból indultak ki, hogy a nemzeti művelődés leginkább kezdetben azáltal biztosíttatik, ha az idegen népek emelke tettebb szellemi termékeit magyar nyelvre fordítják. Ezt tartották ők a nemzeti művelődés alapjának; ezen eljárástól tételezték fői a tó-