Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
Függelék
294 köpeti mostani időben, igen jó szolgálatot, tcsznok. Ennél fogva teliát azon buzgó szorgalom, mely az e célra alakult egyházi irodalom iskoláját már sok év leforgása óta fen- tartja és lelkesíti, minden józan gondolkozást! ember előtt csak kedves és dicséretes lehet, annál pedig kellemetesebb előttem, minthogy én is valaha a pesti papnövelde növendéke lévén, és a múlt drága időre kellemesen visszaemlékezvén, azon fiatal elemekből összeállított iskolát, mely ez évi munkálatait szerény nevem alatt kibocsátani kivárna, csak kellően méltányolni és becsülni tudom. Melybeli kívánatnak engedve szívesen fogom venni, ha azt a tisztelt iskola nem épen az én nevem dicsőítésére, mint inkább maga jó akaratának teljesítésére, és.a közérdekek előmozdítására foganatosítaná ja. Végre pedig fogadja a tisztelt iskola benső bála- érzetem nyilvánítását, püspöki áldásommal együtt. Kelt Ungvárt Mártius 1-én 1862. Popovics Bazil s. k. Munkácsi Püspök. XV. Szatiiszló Ferenc nváradi 1. sz. püspök levele. Kedvesen veszi a megküldött, Munkálatot, melyet nemcsak a munkássá); kitűnő bizonyilváuyá- nak, hanem az egyházias szellem csalhatatlan jelének is tekint. Örül, hogy évről évre annyi hitbajnnk lé)) ki ez iskolából az élet küzdterére, majd további munkásságra sörként, s a költségek fedezésére 40 Irt. küld. (Eredetije a m. e. i. iskola levéltárában 18112, jnl. 2-án 81. sz. alatt.) Krisztusban kedves fiaim! A két könyvet u. m. Munkálataitok ez évi kötetét s a „Magyarországi sz. Erzsébet, életét“, melyeket folyó évi Sz. Tvánhava 15-én kelt, leveletek kiséretében hozzám küldöttetek — igen kedvesen vettem. — E két mii nem csak munkásság toknak, melyet a papi élet egyik feladatául magatok helyesen ismertetek el. — kitűnő bizonyítványa: hanem egyszersmind csalhat,lan jele azon egyházias szellemnek, mely már most is szivetekben cl, s mely hogy egyházi életpályátokon mindenkor minden tetteikben vezérszövétneküt világítson lóik etek e lőtt, szivemből óhajtóm. — A társadalom a pogány elvek és esz-