Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

Függelék

295

mók befolyása alatt szenved ; s ezen szenvedéstől azt megmenteni csak a keresztény hit, csak a katholika egyház vau hivatva, illetőleg isteni mesterétől meghízva. — Nem lehet tehát nem örvendeznünk akkor, midőn soraitokból évről évre oly hitbajnokokat szemlélünk kilépni, kik bátor lélekkel az egyház elleneivel szembeszállni, azokkal megküzdeni, s a hitigazságait kellő fénybe helyezni igyekeznek. — isten szent áldása legyen azért igyekezetetek s minden munkáitok felett. Iparkodjatok az egyháznak hű napszámosai lenni s munkáitoknak soha más czélja no legyen, mint megdicsöitése az egyháznak, melyért élni s ha kell, életet, vért, vagyont, egyszóval mindent feláldozni kell. — Munkásságtokhoz azonban kapcsoljátok a folytonos, a szüntetem imádságot, az egyháznak ezen legyőzhetlen szellemi fegyverét, mely legyen derült vagy borult éltetek ege, mindenkor egyaránt boldogít, vigasztal, és megnyugtat. Költségeitek fedezésére ide csatolva küldök 40 az az negyven irtot o. é. s atyai s püspöki áldásomban részesítvén benneteket, maradtam Nektek kedves fiaim N.-Váradon Julius hó 2-án 18ö2. Krisztusban atyátok Szaniszlé) Ferencz s. k. n.-váradi 1. sz. püspök.

XVI.

Foliote János szombat helyi kanonok sajátkezüleg irt levelében meleg szavakkal mond köszönetét az iskolának a neki küldött tisztidéi példányért.

(Fred a in. e. i. iskola levéltárában. 18t>2. jul. 11-én Öl. sz. alatt.)

Krisztusban szeretett testvérek ! Édesen lepett meg azon váratlan megtiszteltetés, melyben igen becses két rendbeli munkálataik díszpéldányainak küldése által engemet részesíteni szíveskedtek. Minthogy kísérő soraikban háláról emlékeznek, „Ünnepi és Vasárnapi liomiliáim“ testvéri bizoda- lommal küldött példányainak viszonzását látom a mérleg- bon. — Önök és magam helyzetét tekiutvo u részemről nyújtott csekélység minden esetre megtoldással van vissza- t'-rítve. Mire legalább anyagilag számítani nem akartam. A nemes szivet tehát, mely Önök mellében igy dobog, igen