Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

X. Fejezet.

Az isilcolti kebeléből 1íí1í«m,íi11 tagolt.

Az iskolából távozó tagok azon szeretettel vettek attól búcsút, melynek hevét az egymást érti évek nem gyengíthetik, mert az kiapadhatlau forrásból, tudni Ilik a vallásos emelkedettség, hazatini s tudományos lelkesiiltség forrásából származott. Az eltávozó tagoknak az iskola iránt folyton éló nemes érzülete föltűnő bizonyítéka anuMk, hogy az ott szerzett emlékek sugarát a feledékeitység fátyola he nem árnyékolhatja. „Mindazonáltal, • így emlékezik vissza Varga y Nándor, mélyen emlékezetembe vésve maradnak azon percek , melyekben mikép kelljen szeretni az egyházat, az irodalmat, a hazát és a társulatokat, ismerni tanultam, és boldognak mondható azon intézet, mely ily szerény és mégis munkás önképző körrel rendelkezik.“1) Es ezen emlékek mindig hatalmas indokok voltak arra nézve, hogy a testileg egymástól elszakadt keblek lángolása látható jelekben is nyilvánuljon.

Kötetekre terjedne a jeleit fejezet ha ezen szeretet minden irányú iiyílvánulására vonatkozó adatokat össze akarnék gyűjteni; nehogy azonban az egyoldalúság hibájába essünk, néhányat ezekből mégis he fogunk mutatni.

Az iskola volt rendes tagjai, az intézettől való elválásuk után is meg akarták őrizni a szellemi egység kapcsát,

) Lev. tár. 18t>i). október 20-án 15. sz.