Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
272 moly őket szorosan fűzte az iskolához, hol azon tökélyt érték el, mely szerént tölthet tettek, mint amennyit a kötelesség parancsolt. Hogy ezen, a múlt iránt táplált kegyelet ébresztette szándékukat teljesítsék, majdnem mindnyájan kivétel és vonakodás nélkül részvényesekké lesznek. I)e hallgassuk meg saját nyilatkozataikat: Fájdalomtör dúlta át szívemet, — válaszol Mendlik Ágost boszoki segédlelkész 1853-ban— annak hallatára, hogy a. m. e. iskola csak kételkedő' is tudott arról, hogy én nem vagyok részvényese; én, ki büszke vagyok arra, hogy valaha gyűléseiben részt vehettem, ki itt a tettek mezején is mindenfelé terjesztem iskolátok Iliiét, én ne lenn ;k tagja azon iskolának, melyhez oly sok édes emlékek csatolják szivemet! Bármily körülmények közé vezessen az isteni gondviselés és, ha ügy kellene összekoldúlnom a részvénydíjat, mégsem szakaszthatná semmi köztünk el ezen szellemi kapcsot.“1) „A munkálatok két utóbbi kötetében, — így ír Iliász Gábor főegyházi szónok Egerből 1854-ben — a rendes tagokon kivül részvényes tagok nevei is olvashatók; ezek, mint látom, mind vidékiek; ha a vele járó kötelezettségnek jclonállásomnál fogva, majdnem minden időnek igényim vett hivatalos foglalkozásom mellett megfelelhetnék s a tisztelt Iskola engem is azok sorába fölvenni szíveskednék, részemről örömmel állanék még egyszer azok sorába, kik azon kertecskét, melynek ültetésében m'uni kis részt én is vettem, eddig is oly jóillatú és szép virágokkal ékesítették.“ ?) „Az édesemlékíí pere megjött így ír II e m- men Ferenc piisp. title. Temesvárról, mely után anyujára sóvárogtam, s mely nem egyéb, mint ismét testileg s szellemileg egyesülhetni azon testülettel, melynek körében oly kedves pillanatokat élveztem, hogy véglehelletemíg el soha feledni nem fogom. Egyesülni szándékom veletek *) *) Lev. tár. 1853 nov. 7-én 3‘J. sz. 2) Lev. tár. 1854. nov. 80-án 80. kz.
