Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
202 közvetlen c'lja, a hazai nyelv elsajátítása s művelése, mint azelőtt, mert ez időtáji an a hazai nyelvben már jártasak voltak ; hanem a tudományos búvárkodás és önképzés. A tápok most már a világirodalom célirányos fölkarolására törekedtek; mert meggyőződésük volt, hogy lehetnek azért honfiak, ha a világirodalomban tett. buvárlatok eredményeit is, saját szellemi javukra kamatosít'ák. Tgy létesültek azon számos, korszerű, tudományos és vallásos tartalmú munkák magyarításai, melyek az iskola haladásának tanújeloiftl szolgálnak. Ugyanezen időszakban nem szorult háttérbe a gondolati erő működése sem : a fogalmakkal való megismerkedés, — vagyis az értelmi gondolkodásnak is ium es'k’dy szerep jutott. Az egymást követő eredeti dolgozatok most már alaposságról tanúskodnak ; majd a helyes részletezés Ízlésével dicsekednek. Ezen időben már gyakrabban lehet észlelni » mint gyarapodhatik az erő, ha az emberi értelem a tudományokból merített ismeretekei helyesen felhasználja, s mikép alkot a törekvő lélek új ösvényt, melyen haladva. Im- várlatai nyomán már bizonyos bel becsesei dicsekvő és eredetiséggel párosuló szellemi termékeket is létesíthet. Az áldásos fordulat azonban még a hatvanas években történt. A fordítási kísérletek azóta már gyérebben jelentkeznek ős a tagok újabb időben szokatlan munkásságot fejtettek ki az eredeti dolgozatok létesítésében, melyekben az önálló, egyéni gondolkodás énőnyosűlhelóse feltűnőim emelkedett felszínre. Es, habár szélién i művelőd jünk még az utóbbi években is érintkezik némi árnyoldallal, az iskola mégis bír annyi szellemi erővel, hogy érdekeit nemes, sikert jósló buzgalommal felkarolja. A szellemi művelődés legúj bban lemondva az általános tudományos képzettség kiváltságáról, leginkább a szaktudományt tűzte ki célul. Az iskolában, melyet a szeretet és méltánylat szelleme folytonos munkásságra hevített, az önképzés önérzettel és magasultsággal párosult; minek következtében Séda Ernő elnök méltán fakadt ily szavakra: „Fel