Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
203 fogásom szelént az iskola már oly felsöbbrendü intézmény, hol hatványozott szorgalom árán a tüzetesebb szakképzettséget, melyet az életben elfoglalt állásunk követel tőlünk az egyházirodalom terén már gyakorlatilag érvényesítenünk kell.“ Ezen állítást erősíti az iskola múltjának tanulságos felfogása, jelenének helyes méltánylása és a jövőjére vonatkozó indokolt bit. 2. Költészet. Az első években a költői termékek, bár akadtak egyes művelők, mégis 'csekély eszmeiséggel dicsekszenek, és ezen tartalom hiányhoz járult még a művelők tökéletlensége. A költészet művelésének ezen hátrányai általában véve még az ötvenes és hatvanas években sincsenek teljesen elhárítva de, bár a költészet eddig nem tarthatott arányt a próza emelkedetével : mégis a magyar egyl áz,irodalmi iskola e tekintetben is nagyobb szerencsével működött. Az iskola új megalakulása után Alvinczy Ferenc lépett fel költői kísérleteivel, ki az anyagot többé-kevésbbi sikeresen saját egyéniségéitől merítő. Isten léte, A világ hiúsága, Egy titkos szenvedőnek, és egyéb verseit (1851), melyeket nem annyira művészi tehetség, mint határozott akarat és szorgalom létesített, a múlandóság felett borongó érzelmek lengik át és már szerencsés tárgy- választásról tanúskodnak. Az oktató elem és művészi tapintat, kedvező kifejezést nyert Hatnia Péter költői termékeiben (1852.), melyek közöl a nemes tartalom és kedves alak kellékeit magában foglaló Védsz cn tőinkhez irt költeménye jelentékenyebb belbecst!. Az alak és tartalom között még bensőid) összefüggés észlelhető Fábián János költeményeiben, ki eredeti kísérletein kívül külföldi classicusok magyarításával is nemesbíté Ízlését. Kiválóan helyes Ízléssel és hiveu fordította Petrarcáidnak „Szűz Máriához“ című költeményét (1852.)
