Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

IV. Fejezet.

IVI íí Ív <i <1 é s e.

1. Próza.

A magyar egyházi rodalmi iskolának első éveiben oly pezsgő életet észlelünk, hogy ehhez hasonlót az iskola előbbi története fel nem tüntet. Ez a viszonyok természetes következménye vala. Kezdetben a hazai nyelv felkarolásának eszméje a munkálkodás bizonyos körét lm tározó meg a tettre- vágyó ifjaknak. Műveljük a nyelvet, — így szólt már 1 Bődben az iskola akkori elnöke — mert, k i m ű v e Ivén u y e 1- vünket, es z közt. a d a n d u n k u t ó d a i n k k e z é b e, a m ü v e 1t s é g n a g y o b b I' o k á r a v a 1 é> juthat á s r a. Könnyebben fejezhetendik ki ugyanis gondolataikat, küny- nyebben foghatandják föl a művelt idegenek által terjesztett eszméket. 11a ez nem lesz, küzdeniük keilend oly akadályokkal, mint nekünk, helyes szók alkotásán fáradozniuk, midőn ellenkezőleg már a szó világosítaná ja fül a gondolatot, melynek tolmácsa s jegye az.1) Ezen eszme volt a mozgató erő, mely az önképzésnek egyszersmind irányt jelölt ki. Idő folytán azonban az iskola következetes törekvései által ezen körét betöltve, többrehivatottságáuak öntudatával mun‘) L. Dánielül János 18o‘,k okiul». l’j-án mondott elnöki megnyitó beszédút. VII. j>.