Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
105 kálkodásának szűk határait tágítá; majd az egyházirodalmi iskolának megalakulása az egyházi irodalom eszméjének felkarolása által ama kört oly mérvben szélesbíté ki, hogy abban az önképzést célzó törekvések az idő haladásával arányos előmenetelt eszközölhetnek, és oly tért jelölt ki, melyen a megállapodás mindig jogosulatlan maradna. Az egyházirodalmi iskola munkálkodását, híven az előző években követett irányhoz, megkezdve és ezen irányban haladva megmutatá, hogy még többre van hivatva. A nemzeti közművelődés ez időben a kor igénye szerént már a tudományos irány felé hajolt. Alig azelőtt, az utolsó éveket kivéve, a nyelv ügyes kezelése csak egyesek birtoka volt : addig a nyelv bírása most már az egyházirodalmi iskolában a kor vívmányaival szemben föltételnek tekintetett. Középtanodáink rendszerének kifej lése azt eredményező, hogy az egyházirodalmi iskola tagjai ekkor már azon képzettségre tehettek ott szert, melyet még évek előtt csak a magyar gyakorló iskolában sajátíthattak el. A magyar egy- házirodalmi iskola tagjai már mentve voltak azon akadályozó körülménytől, hogy a hazai nyelv nehézségeivel meg- kiizdjenok. A fenjolzett viszonyoknál fogva a nyelv birtokában lévén „körülnézhettek, hova fordítsák szerzett kincsüket;“ és, a mi a negyvenes években az iskola körében csak egyesek érdeme volt, azt ők már egyetemben gyakorolhatták. Figyelmüket a külföldi irodalom feltűnést ébresztő és korszerű termékeire fordítván főleg ezek magyarításával adták helyes körültekintésük jelét; azért a magyar egyházirodalmi iskolának első éveiben ezek vették igénybe az ifjak tevékenységét. A működés iránya kiterjedt az életre, és így a tudományos szükségletek kielégítését a korszerűség és hasznosság szempontjából eszközölték. Ezen időben találjuk a sokoldalú és belbecsre nézve jelentékeny értekezések magyarítását, melyeket szerencsés választás és szabatos nyelvezet egyaránt jellemeznek. A számos fordítás közöl csak néhányat említünk ; és pedig német13*
