Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

127

pasztáit visszásságok folytán a p'nztár nagyon kétes lielv- zeti)e jutott. Hogy e szomorít.» bajon legalább némileg segítve legyen, az akkori főigazgató bölcs tanácsára az iskola törvényt hozott, hogy ezentúl senki se segedelmeztessék a társulat pénztárából.1) Az iskola e tekintetben teljesen biztosította pénztárát az, által, hogy a nagyobb összegeket a főigazgató engedőimével a takarékpénztárba tette le, csak oly összeget hagyván a házi pénztárban, mely elégséges volt a kisebb költségek fedezésére. így tett le az iskola a takarékpénztárba 1811-ben 120 Irt2,) majd 1845-ben 630 írt-,3) sőt 1847-ben októb. 31-én Ivunszt László pénztárnok már azon meglepő örömet jelenthette a tagoknak, hogy az iskola 3726 frt. ossz ggol bír, ebből a takarékpénztárban van 2500 frt, mely kamatozó tőkéhez az itthon levő 1226 írtból újólag 400 frt határozott csatolni.

Az iskola a fönebb jelzett előzmények után figyelemmel kisérte pénzügyeit és erélyes szigorral őrködött ezek rendszeres kezelése felett, mert átlátta, hogy pénztárának alapját csakis így szilárdíthatja, meg. Es bár előfordultak ezentúl is néha rendetlenségek1) mindig célszerűbb intézke0 I. ink. 181;! novinili. 12-én IV. r gy.

‘ ) I,. évii. ISII. ápr. 30 :in VI. rk. gy.

:l) I/. évk. 181í> máj 25-én alap. iinnep.

*) A többi között 1844 ben 21! fit és néhány krajcár pengőben ,.Alumnis Seminarii’* felirat alatt küldetett az intézetbe. Egy tag ez.cn összeget magának tartél fen és vonakodott elismerni, bogy az általa felvett pénz az iskoláé és nem sajátja. Pár nem szabad felednünk, hogy a pénzküldövel bizonyos, általunk nem ismert viszonyban lehetett, mi öt a lelt. elkövetésére feljogosíthatá és miről az összefüggés nélkül szerkesztett, jegyzőkönyv hallgat ; az iskola mégis az általa felhozott okokat légből kapottaknak Ítélte és .saját érdekeit tartván szem előtt, a pénzösszeg megtérítését követelte. Végre az illető véget óhajtván vetni a veszélyesebb mérvet öltő vitáknak, a pénz visszafizetésére kötelezte magát stb. E. évk. 1843. decemb. 10-én Vili. r. gy. 1844. márc. 24-én XXV. és XXVI. r. gy.