Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

II. A világi fejedelem és a szentszék

78

ugyanazon középkorban uralkodó elvekre támaszkodtak. „A. pápák fölsőbbségét fejedelmek és népek fölött politikai dolgokban“13) épen nem emlegették a tiz első évszázad római püspökei ; de, mint ki fogjuk mutatni, a későbbiek sem, ha általában olyanról volt szó, — ide nem értve a különös jogcímeket, — valamint oly ügyekben, melyek tisztán világiak voltak. Csak annyiban, a mennyiben a világi dolgok az egyházi térre léptek át, a végső szükségben, midőn a lélek üdve és az egyház léte volt veszélyeztetve, tulajdonítottak magoknak nagyobb hatalmat, meg lévén győződve, hogy a cél elérésére szükségelt eszközök alkalmazása jogukban áll ; u) és ebben kortársaik nézetei is gyámolíták őket. Rendszerén! csakis lelki hatalmokat gyakorolták ; azonban a keresztény államok egyetemes fejlődése erkölcsi fölényt biztosított nekik a világi fejedelmek fölött, állásuknak pedig mint a kereszténység atyái- és kormányzóinak széles hatáskört szerzett. Hol egyházi és világi kérdés oly szorosan összefüggött, ott ez nem is hiányozhatott. 1

1S) Huber 6. 1.

14) Ama tétel szerént : Cui jurisdictio data est, ea quoque concessa esse videntur, sine quibus jurisdictio explicari non potuit [L. 2. Cui Dig. II. 1. de jurisd.j .