Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

II. A világi fejedelem és a szentszék

IL A világi fejedelmek és a szentszék.

1. Sok bizonyítékból világos, bogy a középkori világi fejedelmek elvileg nem fogták föl állásukat az egyházzal szemben másképen, mint a pápák és hittudósok, amennyiben egyetértettek ott, hol egyéni szenvedély avagy érdek túlsúlyban nem volt. Ők az egyház működését földi hatalmokkal támogatni, a főpapság iránt szófogadatlanokat büntetni, mindenütt az egyház őrei és védőiként lépni föl, egyik legfontosabb föladatuknak tartották.1) Nagy Károly így nyilatkozott : „Akarjuk és parancsoljuk, hogy mindenki engedelmeskedjék papjának, legyen az akár magasabb akár alsóbbrendű, a legcsekélyebb dologtól a legnagyobbig csak úgy, mint a magasságbeli Istennek, ki helyett ö küldöttségi tisztet visel. Mert sehogy sem láthatjuk be, miként lehetnének azok hűk hozzánk, kik Istenhez hűtlenek és papjaiknak szót nem fogadnak, vagy hogyan engedelmeskednének azok nekünk, szolgáinknak és küldötteinknek, kik nem engedelmeskednek amazoknak az isteni dolgokban és az egyház kívánalmaiban . . . Kik ily ügyben, mi távol legyen, hanyagok,- és szófogadatlanoknak bizonyúl- nak be, tudják meg, hogy sem országunkban nem viselhetnek méltóságot, ha mindjárt fiaink lennének is, sem palotánkban nem maradhatnak, sem pedig velünk és a hozzánk tartozókkal nem *)

*) Childebert in Capitul. [L abbé Cone. VI. p. 487. ed. Vénét.]: Et, quia necesse est, ut plebs, quae sacerdotis praecepta, ut oportet, custodit, nostro etiam corrigatur imperio etc. Hermiane-i Facundus pro defenst rium capitulorum L. XII. c. 3. magasztalta Marcián császár előtt azt, hogy ő suo contentus officio ecclesiasticorum canonum exsecutor esse voluit.