Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

II. A világi fejedelem és a szentszék

77

ezekre is ki terjeszkedett. A tárgy azonosságában keresendő annak oka, hogy leginkább a „Felicis“ rendeletet idézték ; inig az „Unam sanctam“ rendelet tárgya csak általános volt, addig ez valódi példánykép volt, mely különösen azon kérdésre szorítkozott. A konstanci zsinat nyilván többet mondott a hires VIII. Bouifácnál; és még akkor is ha a tágasb értelmű cujuscunque conditionis kifejezést a zsinat elfogadott irodai irmodorának számítjuk be, ez értelemtágítás is bizonyára elvből töri ént. Végre a bázeli zsinat szavainak olynemű megszorítását meg nem engedik az alkalmazott kifejezések, legkevésbbé pedig a befejezéséhez közelgő, már az intéző hatalomtól is megfosztott és szakadár gyülekezet egész eljárása. Már pedig ez világi, nevezetesen hűbéri kérdésekben oly lépésekre ragadtatta magát, milyekbe egy pápa vagy egy zsinat sem avatkozott, úgy, hogy Zsigmond azért, mint íölségi jogaiba való beavatkozásért hangos panaszra fakadt;10) mi több, a szász-lauenburgi Erich hercegnek a szász II. Frigyessel folytatott vitájában a választói méltóság felett is akart határozni.11) Nyilván mindenben pontosan a konstanci eljáráshoz alkalmazkodott, némelykor azonban túl is ment. Ha még megen- gedhetnők azt, mit Gosselin12) mond : „A constanci és bázeli zsinat a keresztény fejedelmek beleegyezését a kérdéses határozatokat illetőleg annyival is inkább föltételezhette, mivel csakis (?) arra szorítkozott, hogy a hosszú idő óta a keresztény Európának szokása és általános törvényhozása által az eretnekség- és kiközösítéssel egybekötött büntetéseket megerősítse és megújítsa“ : akkor is ez az előttünk fekvő határozatok magyarázatára nem volna sem eléggé kielégítő, sem tényleg megállapítható. Mi töhb, ezen zsinatok egész foglalatját tételezik föl ama jogoknak, melyeket az egyház akkor bármily cimen, — volt legyen az egyházi vagy világi, — gyakorolt és igénybe vett, minek folytán egy rangban vannak a hasonló pápai kibocsátványokkal, melyek ép oly kevéssé mondottak ki valamely irányadó tantételt, mint e zsinatok. Nem is találtak sem nagyobb, sem kisebb ellenmondásra, mint a római széknek ilynemű határozatai, és ezekkel

lü) Bossuet 1. c. p. 358. Martene et Durand. VIII. 722. Monumenta Cou cil. general, saec. XV. Vindob. 1857. p. 520 -522.

1') Döllinger Lehrb der KG II. 330. 1.

,2) II. R. 275. 1.