Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
63 hogy itt az eskü alól való fölmentésről van szó, mely az egyházi joghatóság cselekményének tekintendő, 9 10) mig a világi fejedelmeket illetőleg az eskü feloldása és megsemmisítése csupán a nem Isten irányában vállalt kötelezettségeknél állhat meg. n) A világi fejedelem föl van hatalmazva ugyan a hűbéreseket politikai okokból fölmenteni anélkül, hegy őket az eskütől föloldaná, ami azután magától elmarad ; azonban ex causa religionis, a melyben csupán az egyháznak van joga Ítélni, nincs fölhatalmazva őt az eskütől föloldani ; ellenben helytelen azon állítás, hogy az egyháznak a világi fejedelmek engedélye folytán, van joga valamely eskütől ex causa religionis feloldani, amit pedig ama föltevésnél néni volt volna szabad szem elől téveszteni Helytelen e tételből ; a fejedelmek beleegyeztek, levont azon következtetés : tehát a zsinati határozat a fejedelmektől nyeri kötelező erejét; azonkívül a negyedik laterani zsinat hitágazati határozatait is a fejedelmeknek kellett volna tulajdonítani, akik egészen hasonló módon egyeztek belé ; végül az akkori uralkodókat tudatlanoknak és műveletleneknek kellene gondolni, vagy leg9) Ide vonatkoznak a (?. sz. a.) fölhozott szöveg után kővetkező eme szavak : Salvo jure domini principalis, dummodo super hoc ipse nullum praestet obstaculum nec aliquod impedimentum opponat, eadem nihilominus lege servata circa eos, qui non habent dominum principalem. Az utóbbiak épen principes supremi, főhűbéresek, mig az egyszerű hűbéres dominus, qui habet dominium. Nem igaz Bossuet fölvilágosítása, 1. c. : Domini principales dicebantur ii, qui cum inferiores sub se haberent dominos, ipsi supremis absolu- tisque dominis, h. e. regibus, immediate suberant neque refugere poterant ea quae supremorum dominorum, regum scii., qui per legatos aderant, consensione decreta essent. 0 azt hiszi, hogy a királyoknak specialiter meg kellett volna neveztetniük, ha oda értetnének ; mégis avval végzi, hogy az részökre semmi rövidséget sem szül, ha az eretnekségtől való irtózatból a határozatban is megegyeznek. Nem kell szem elől téveszteni, hogy a törvény épen nem válogat és azokra is kiterjed, kik fölött semmiféle dominus principalis sincs, minthogy ekép mindkettő mellett hasonló érv harcol, az alattvalók egyaránt kötel'ezvék a hűségre, bár a közvetlenül fölebvalók egymásnak lehetnek vagy alávetve, vagy nem. 10) Novit IL 1. de judic. c. 13. után. ") Bianchi t. I. L. I. §. 17. n. 2. 3. p. 140-144. A L. ült. if. L. 1. ad municip.-ban megjegyzi ugyanaz, hogy nem bizonyítja ő itt, miszerént akkor a császárok nem mint ilyenek, hanem mint pontifices maximi oldoztak föl az
