Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IX. A világi hatalom eredete s az ugyanez ellen való ellenállási jog
450 Henrik7 8) — el lehet mondani, hogy a forradalmi* államjogeszmék kifejlése teljesen szükséges és elmaradhatatlan következménye volt a ref'ormatiónak (hitnjításnak) és pedig azon mértékben nyertek tért a forradalmi nézetek, melyben a világi hatalomnak, egyházi korlátozása csökkent“. Bossuet különösen megjegyzi : „A pápáknak a királyok világi javaira való igényei szolgáltak ürügyül a protestánsoknak, hogy (alattvalói) hűségö- ket a katholikusoké elé helyezzék. Azonban napnál fényesebben be lehet bizonyítani, hogy ha a két nézetet össze kellene hasonlítani: az elsőt, mely a fejedelmek földi javait a pápáknak veti alá, a másikkal, mely azt a népnek rendeli alá ; ez utóbbi módtól, bol düh, makacsság, tudatlanság, a hirtelen harag túlkapásai uralkodnak, kétségkívül legjobban kellene tartani. A tapasztalás bizonyítá be e vélemény igazságát és különösen a mi korunk, melyben a fejedelmeket a tömeg kegyetlen szeszélyeinek martaikul vetek, a királyok személye és hatalma elleni erőszakoskodások sokkal több és sokkal szomorúbb példáit tünteté elő, mint 6—7 századon át azon népeknél található, melyek ez időtájt Róma hatalmát ismerték el.“0) Ép a 17-ik században mondhaták a kath. hittudósok, hogy véleményük a fejedelmeket a tömeg zsarnokságától megóvja és őket a nép dühe ellenében védi, s az egyébkor történni szokott kirágások nélkül ugyanazon eredményt érték el a kath. fejedelmek, mint az angolok eskümintáikkal.9) Ki tudták vinni, hogy véleményük ép úgy fölülről, mint az alulról jövő forradalomnak gátol, vessen, hogy egyrészt a föltétlenül s teljesen független uralkodók zsarnoksága, másrészt az alattvalók szabadsága és zendülésvágya elé korlátokat szabjon s hogy mig az isteni jogról és a fejedelmek teljes függetlenségéről a későbbi Protestantismus értelmében alkotott tan a fejedelmeknek mindinkább ártott, a francia forradalom értelmében vett népfenségről szóló tan pedig martalékul veté őket a lázadó és rajongó tömegek erőszakoskodásának: addig ép a régibb és újabb scho- lasztikusok tana tartotta fen e két szélsőség között a kellő középutat.10) 7) Leo Egyet. Tört. IV. 153. 1. 8) Bossuet Défense de l’hist. des variations n. LV. 9) Artaud Hist, des Souverains Pontifes t. V. Paris 1847. p. 337. ,IJ) Biancbi t. I L. I. §. 7. n. 8. p. 75. 76.
