Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
30 épen ugyanezen állásponton voltak, továbbá 2.) a régibb világi törvényhozást,20) 3.) sőt a régibb protestáns theologusokat21; is terheli, valamint azt, miszerént 4.) jelen viszonyaink csakis lassan- kint fejlődtek ki, miután a pénz, árucikké és termelő jószággá vált és egészen más nézletek emelkedtek érvényre.22) A körülmények is igen különbözők. Pénzt kölcsönözhet valaki 1.) szükségből, a maga és övéi életének fentartására úgy, hogy semmit sem nyer vele, és a visszafizetés sanyarú nélkülözéssel jár. Ttt a hitelező felebarátja szorultságából nyereséget sajtol és növeli a bajt. 2.) Saját jövedelme gyarapítására, azaz hogy abból évi jövedelmet húzzon. A hitelező t. i. nélkülözi ez esetben azt, amit másnak javára feláldoz ; vagyis évi jövödelmeinek egy részét szerződés útján nyerheti. Ez eszme képezte a közép-korban a jövedelmi forrás alapját, melyet a cánoni jog is megengedett ;23) 3.) a végből, hogy a pénzzel nyereményigérő üzérkedésbe bocsátkozzék, ami ott, hol a közlekedés, kereskedelem és ipar virágzik, köny- nyen lehetséges. Itt a kamatok kikötése jutányos. Azonban felmerült a kérdés : vájjon a kamatok nagysága megegyezésre hagyandó-e, vagy az állam szabja meg a maximumot. Melyik baj nagyobb : a tőkepénzest még nagyobb nyereségtől fosztani meg, 48., a tarraconai 1331., a salamancai 1335. c. 14., a páduai 1350. c. 5., a prágai 1366. c. 11, a beneventi 1378. c. 8 11 , a salzburgi 1386. c. 13., stb. [Hefele VI. 45. 51. 64. 66. 101. s k. 136. 156. 185. 201. 213. 221. 226. 343. 354. 426. 434. 441. 446. 458. 482. s k. 547. 553. 561. 603. 622. 803. s k. 832] így az újabb kerületi zsinatok. Bened. XIV. de Syn. X. c. 4. n. 1. . Capitul. Carol! M. 789. c. 5. [Walter Fontes p. 50.] 806. [c. 9. C. XIV. q. 4.] A világi bírók régen kezdték az élő [Franciaországban] vagy elhalt [Angol- és Németországban] uzsorások birtokát lefoglalni és azokat hasonlóképen meg is büntetni L. Friedberg. De fin. inter Eccl. et civ. reg. judicio p. 101. s k. 1. 21) Melanchton i. b [V. ö. Schröckh. K. G. seit der Ref. I. 283. 1.). dr. Strauss Jakab, eiseiiachi prédikátor: „das Wucher zu nemen und zu geben“ és „Haubtstuck und artikel Christenlicher Leer wider den unchristl. Wucher,“ a. 1523, art. 5 : Ain Pfenning über die Ilaubtsumme aufgeliehen, eingenommen ist Wucher.“ Carpzov Pract. crim. quaest. 92. n. 4. seq. 22) Neumann De vicissitudinibus, quas can. jus de usur. prav. placíta in Germ, inde a saec. XIII. usque ad med. saec. XVIII. subierunt. Berol. 1860 Bes. Funk Zins und Wucher. Tübingen 1868. 2S) Martin. V. 1420. Calixt III. 1455. in c 1. 2. de emt. et vendit. III. 5 in Xvagg. com.
