Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
16 sikerült császáraikat az egyházellenes törvényhozástól visszatartóztatni, addig nyugaton ez alig vált szükségessé. Az előbbiek bármily sértést és megvetést, a sz. irás (Luk. 10, 16. Máté 10, 40. János 13, 20.) és a sz. atyák szavai szerént, valamint az egyháznak Krisztushoz való viszonyáról szóló hittétel alapján isten sértésének és megvetésének tekintettek.14) A püspökök méltósága — így nyilatkozott a 881-ben Hinkmár elnöklete alatt tartott fimesi zsinat — magasztosabb a királyokénál, mivel azok a királyokat fölkenik, és erről egykor Isten előtt számolniok kell.15) 12. Az egyetemes régi jogtudomány természeti és tényleges jogot különböztetett meg. Az első a Teremtő által az eszes lénybe öntött alapelveken nyugszik, okát a tárgy benső szükségességében leli, változatlan, örök, mindenütt ugyanaz ; ') az utóbbi a törvényhozó szabad akaratán alapszik, változó, mivel nem a benső szükségesség következménye.2) Az elsőt illetőleg nagyobb jaira hivatkoztak. Theod. Balsam, in Basil, can. 13. Bever II. 70. 1. Cedren. Chron. II. 369. 1. 14) Bernárd. ep. 45. ad Ludov. reg. Franc. (Migne CLXXXII. p. 150.) : Non utique episcopo Parisiensi (infensum vos redditis) sed Domino paradisi, et quidem terribili, et ei qui aufert spiritum principum (Ps. 75, 12. 13.). Ipse quippe est, qui ad episcopos dicit : qui vos spernit etc. (Luc. 10.) Petr. Ries, ep. 153, p. 447. Sponsa enim Christ! (Ecclesia) est et injurias sponsae Christus reputat suas. Joh. Saresb. ep. cit. p. 189 : Sponsum exhonorat Christum, quicunque inhonorat Ecclesiam sponsam ejus. Sunt enim corpus unum, imo et spiritus unus, et quod amplius est, collatione gratiae quodam modo sunt Deus unus, dum admirabili commercio illa, quae carnis sunt, ex natura primitiva Domino impertit, ut ah eo plenitudinem divinae naturae recipiat et oleo exul- tationis quadam ratione consortii abundet ab illo et effluat tota. >6) Mansi XVII. 537. f. 1. Hefele IV. 622. 1. ') Arist. eth. V. 7. Cic. de leg. II. 4. 5. de repuhl. Iit 22. (et passade invent, II. 22. 53. Or. pro Milone. Seneca ep. 65. ad Lucil. — Rom. 2, 14. 15. és ehhez Aug. Conf. VI. 4. atyái. — Instit. jur. civ. I. 2. TJIp. f., 1. §. 3. Dig. de just, et jure I. 1. Gratian c. 1. 7. d. 1. — S. Thom, in L. 4. Sent. d. 33. a. 1. Sum. 1. 2. q. 94. a. 6. Suarez de leg. I. 1. seq. Domat Droit public. Préface p. 15. 16. Zaliinger Instit jur. nat. princ. Bouix. Tract, de prine, jur. can. P. 1. sect. 1. c. 3. p. 16. seq. Leibnitz. Observ. de princ. jur. §. 2. (Opp. IV. 3. p. 270.) : Jus naturale est, quod ex sola naturali ratione sciri potest sine revelatione. V. ö. Hemming de lege naturae apodict. methodus. Wittenh. 1577- Hugo Grot, de jure belli et pacis. Paris. 1625. L. I. c. 1. §. 10. 12. *) S. Thom. Sum. 1. 2. q. 91. a. 3.; q. 95. a 2. Lactant. Div. Inst. VI. 8. S. Bernard, de praecepto et dispens c. 3. p. 864. seq.
