Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
17 szabatossággal különböztették meg a lex aeterná-t, mely Isten által a világrend és a világkormányzat meghatározója; és a lex naturalis-t, mely az ember érzetében és öntudatában az örök törvény nyilvánulása.3) Mennyiben a természeti jog Istentől ered, isteni törvénynek is nevezik.4) A tényleges jog vagy isteni (az ó- és újszövetségben),ft) vagy emberi, mely ismét egyházira és világira (polgárira) oszlik, melyhez a népjog csatlakozik.6) A közjog azt állapítja meg, mi az állam, vagy az egyház általános rendére vonatkozik ; a magánjog pedig a magánszemélyek kölcsönös viszonyát és kötelezettségeit tekinti. Mindkét jog részint a természeti, részint a tényleges emberi jogon alapszik, mely nem egyedül az írott törvényekből, hanem a szokás-szentesítette intézményekből is fölismerhető.7) Mai napság szabályként tekintendő, miszerént a polgári jog soha sem korlátozhatja a természetit, semmi polgári törvény, semmi szokás fölötte nem uralkodhatik 8) és minden a természeti, vagy tényleges isteni törvénynyel ellenkező világi törvény érvénytelen, sőt nem is törvény.9) így különböznek szintén a mindig és mindenütt kötelező parancsolatok azoktól, melyek ilyen jelleggel nem bírnak.10) A világi törvényhozásnak feladata *) *) S. Thom. 1. c. q. 93. a. 1 ; q. 91. a. 2—3 ; a. 4 ; 95. a. 2. Soto de just, et jure libri VII. Salm. 1556. Más szerzők Walter Természetjogában 528. 529. §. 540. 1. stb. V. ö. 61. §. 69. 1. 4) Isidor. Orig. V. 2. (c. 2. d. 1). y Thomas Instit. jurisprud. div. I. 2., 4. §. 117. Bouix 1. c. c. 4. 8) Bouix 1. c. c. 5. ’) Domat Lois civiles. Livre, prélim. tit. 1. sect. 1. n. 2. seq. Bouix c. 6 8) Petrus Blés. ep. 70. p. 218 : lus civile naturale corrumpere non potest, cum jus civile a naturali quodammodo tollatur, ep. 82. p. 254 : Ubi divina et humana jussio sibi invicem contradicunt, obedlendum est Deo magis, quam hominibus. Cumque sint duae leges, exterior et interior, interior semper praejudicat, quodque puritas conscientiae dictat mihi, exteriori praecepto fortius est et omnem indulgentiam alienae dispensationis evacuat. 9) S. Thom 1. 2. q. 95. a. 2 : Si lex humanitus posita in aliquo a lege naturali discordet, jam non erit lex, sed legis corruptio. 10) Joh. Saresb. Polycr. IV. 7. p. 527. Sunt etenim praecepta quaedam perpetuam habentia necessitatem, apud omnes gentes legitima et quae omnino, impune solvi nos possunt. Ante legem, sub lege, sub gratia omnes lux una constringit : Quod tibi non vis fieri, alii ne feceris (Tob. 4.) In his dumtaxat, quae mobilia sunt, dispensatio verborem admittitur; ita tamen, ut compensaA katk. egyk. és kér. állam. Dr. Hergenrother J. O
