Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
9 kötelességek fölött viszályok keletkeztek, ezek megszüntetése végett az egyház közvetítését kértek ki, mely e köteléket a koronázás, mintegy esketés, által megszentelte, sőt néha az ebből következő veszélyek miatt, minden felszólítás nélkül is törekedett az ügyet kiegyenlíteni.10) 8. A királyok koronázásánál elvül mondatott ki, hogy a világi kard Isten tiszteletére hordandó. Mi annál inkább vonatkozott a királyságra, mivel a német lovagrendnél ezen eszme általánosan irányadó volt Valamint egy ko, a pogányoknál a fegyvereket az istenek oltárain szentelték föl a szent csatára : úgy a keresztény harcosok is az egyház kezeiből, de egyszersmind vallásos ünnepélyességgel, vették át a kardot. A kard egyházi fölszentelése az ily harcias népek egész életmódját külső viszonyba hozta a kereszténységgel.1) Általános meggyőződés vala, hogy a lovagrend mindenekelőtt az egyház, a gyengék és szükölködők védelmére van hivatva ; hogy a zászló alá való esküvés isten-ellenes eskü, s attól semmiféle hűség sem várható, ki Isten iránti hűségét megszegte. Annál hivebhek a lovagok, úgymond salisburyi János, fejedelmeik iránt, és annál nagyobb sikerrel mozdítják elő dicsőségét, minél buzgóbbak az Isten iránti hűség megőrzésében.2) Legelőször is őriztessék meg az Isten iránti, és azután a fejede10) Phillips i h. 120. f. 79. 1 sk ‘) Phillips 121 f. 81. 1. stb. V. ö. Walter Deutsche Rechtsgeschichte I. rész 219. f. s) Joh. Sareshur Polycrat. L. VI. c. 8. : Sed ipsius juramenti |militaris] verba revolve, et invenies, armatam militiam non minus quam spiritualem ex necessitate officii ad religionem et Dei cultum arctari, cum fideliter et secundum Deum principi debeatur obsequium et reipublicae pervigil famulatus. Illi ergo quid habent militis, qui vocati ex sacramento non obtemperant legi, sed in eo militiae suae gloriam constare credunt, si contemptibile sit sacerdotium, si Ecclesiae vilescat auctoritas, si ita dilataverint regnum hominis ut Christi imperium contrahatur, si laudes suas praedicent et se falsis ipsos praeconiis raulceant et extollant, cum irrisione audientium imitantes „militem gloriosum“ ?... Sed quis est usus militiae ordinatae ? Tueri Ecclesiam, perfidiam impugnare, sacerdotium veuefari, pauperum propulsare iniurias, pacare provinciam, pro fratribus, ut sacramenti docet conceptio, fundere sanguinem et, si opus est, animam ponere . . . Haec agentes mililes sancti sunt et in eo fideliores principi, quo servant studiosius fidem Dei, et virtutis suae utilius gloriam promovent, quo fidelius Dei sui in omnibus gloriam quaerunt. V. ö. An- zelm szavait Mőhlernek „Canterbury Anzelm“ cimíí munkájában (Ges. Sehr I. 99 1.) és Alanus ab Insulis de arte praedicat c. 40. (Migne OCX. p. 786).
