Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

I. A középkor alapnézletei

lem és közjó iránti hűség ; a felsőbb rendű mindig megelőzi az alsóbb rendűt ; Isten parancsa ellenére nem szabad a fejedelem parancsának engedelmeskedni, mint ezt az eskü is megkívánja.3) Miként remélhet valamely fejedelem hűséget attól, ki Isten iránt hűtlennek bizonyult be ? Bármennyire fél is szinleg földi urától vagy szereti őt, ha hatalmasabb vagy nagyobb jótevőre akad, mégis ehhez csatlakozik.4)

Az egyház iránt kiki kivétel nélkül le van kötelezve, még pedig vagy szóbeli vagy hallgatag eskü által ; itt a tettnek épen oly nyomatéka van mint a szónak. Ha a leendő lovag kardját ünnepélyesen az oltárhoz viszi és azt Istennek felajánlja, ez épen annyit jelent, mint midőn a püspökök és apátok Istennek Írásbeli hitvallomást tesznek. Ők az egyház ügyében igen sok, az egyház ellen pedig semmi kiváltsággal sem bírnak.5)

Az egyházért való harc képezé a keresztény lovagrend fö8) ib. c. 9 p. 601 : Haec autem omni militiae formula praescribenda est et implenda, ut Deo primum fides debita, deinde principibus et reipublicae servetur incolumis et semper majora praejudicabunt njinoribus, quia nec reipublicae nec fides principi servanda est contra Deum, sicut habet ipsa conceptio militaris sacramenti. így szól sz. Ágoston in 1’salm. 124. a Julián szolgálatában levő keresztény katonákról : Milites Christiani servierunt imperatori infideli ; ubi veniebatur ad causam Christi, non agnoscebant nisi eum, qui in coelo erat.

4) ib. : Unde plurimum miror, si quis princeps illis habeat fidem, quos videt Deo suo, cui (ut cetera taceam) etiam sacramento militiae obligati sunt, fidem debitam non servare. Quonam morbo rationis laborat, qui eum sibi fidelem fore credit, quem videt esse corruptum et perfidum in illum, cui plurimum debet! ,.Sed timet principem.“ Certe si fortior supervenerit, praetimebit illum. Amatur forte princeps.“ At si benignior et beneficentior apparuerit et illum praeamabit. Non est quo se convertat impius, qui hominem Deum praefert ; nequaquam servabit fidem secundam, qui primam irritam facit.

5) e. IU p. 601. 602: Licet autem sint, qui sibi non teneri videntur Ecclesiae ex sacramento solemni, quia iam ex consuetudine plerumque non praestatur, nullus tamen est, qui sacramento tacito vel expresso Ecclesiae non tenea tur obnoxius. Et forte ideo cessat solemnitas iuramenti, quia ad hoc omnis invitat et coarctat necessitas officii et sinceritas fidei. Unde iam inolevit consuetudo solemnis ut ea ipsa die, qua quisque militari cingulo decoratur, ecclesiam solemniter adeat gladioque super altare posito et oblato, quasi celebri professione facta, se ipsum obsequio altaris devoveat et gladii, i. e. officii sui, ugem Deo spondeat famulatum. Neque necesse est, ut hoc profiteatur verbo cum legitima professio militiae facto ejus videatur inserta. Quis enim in bo— 10 —