Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

kinek ezt a pápa átadni magát elhatározta.“9) Ugyanezt bizonyítja a XIV. században bebenbergi Ludolf bambergi püspök, a leghíresebb jogtudósok egyike, midőn felhozza, hogy a császároknak a koronázást és felkenést kezdettől fogva a római egyháztól kellett elfogadniok, hogy ők I. Otto óta _a római egyháznak hííségi esküt tettek, hogy a német fejedelmek a pápát (névszerént III. Incét) megválasztásukról tudósították, mivel a római egyháznak joga és teljhatalma van a római királynak választott és későbben császárságra léptetendő személyt vizsgálat alá venni. 10 Il) Ha- sonlag, sőt részben még hatályosabban nyilatkoznak más Írók. “) A német királyi méltóság elnyerése nem biztosítá még a császárságot ; ez csak arrha (zálog) imperii volt.12.) Szent Bernât is advocatus ecclesiae cimmel tisztelte meg Lothar császárt (1184.) és kötelességét a szakadárok fékentartásában és az egyháznak méltatlanság- és megrablása ellen való védelmében ismeri fel13); ugyanezt nyilvánitotta III. Konrád római királynak is (1146), midőn III. Jenőt Rómából kiűzték. 14)

8. Frigyes IV. Hadriánra már a II. Vilmos királylyal kötött béke miatt neheztelt, mert ez megfosztotta őt azon ürügytől, melylyel ezen fejedelmet megtámadni, és Alsó-Olaszországot meghódítani akarta. Neheztelését a kis pártot képező, nagyravágyó bibornokok is növelték, kik szorosan ragaszkodtak hozzá. Ezenkívül megsérté többszörösen a vormsi concordatumot, és az országában fogságába ejtett lundi érseknek kiszabadítása érdekében, mit a pápa kötelménél fogva követelt, semmit sem tett. Miután pedig Hadrian a Roland és Bernhard bibornokok által 1157. október havában neki kézbesített iratban J) e fölött panaszát fejezte ki, félremagyarázta ennek kifejezéseit, szidalmakra fakadt Róma

9 Otia imperialia Dec. II. c. 19. Leibnitz Script, rer. Brunsvic. I. 944.

,g) De zelo principum Germ. c. 7. de iuribus regni et imperii c. 8. et seq. ed. Argent. 1609. 4.

Il) Anon, de potest. Papae ap. Richer Vindic. doctor, maj. scholae Paris. Colon. 1683. 4. p. 188. Joh. de Parisiis de potest, reg. et pap. c. 15. 16. ib. p. 107. Bossuet 1. c. p. 354.

12 ) Matth. Paris. Hist. Angl. a. 1258.

1B) S. Bern. ep. 139. [Migne CLXXXII. p. 294.]

**) ib. ep. 244. c. 2. [ib. p. 442.]

*) Radavic. de gest. Frid, I. 9. Mansi XXI. 788. Jaffé n. 6991. p. 669.