Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

159

jára akarta visszavezetni. Azonban az épen korának szellemével ellenkozett. Lisieuxi Arnulf püspök adott ennek leghatályosabb kifejezést (1163.) a toursi zsinat megnyitó beszédében, midőn hangsulyozá, hogy Frigyes különös hálára van kötelezve a római szék iránt; mert ha a régi történelembe visszapillantunk, arról győződhetünk meg, hogy elődjei az imperiumot semmi más jogból, mint a római egyház kegyéből nyerte el, 4 5) — mi által Boland bibornoknak 1157. okt. havában Kesançonban mondott és zokon vett szavait: „Ugyan kitől van a császárnak impériuma, hanem a pápától ?“6) megerősítette. Már előbb mondotta Glaber Budolf ; „Illő, tiszteletreméltó, és a béke legjobb biztosítéka az, hogy semmiféle fejedelemnek se lehet a római birodalom jogarát vakmerőén bitorolva akár császárnak neveztetnie, akár azzá lennie, kivéve, kit a római pápa az erkölcsök fedhetetlenségével a közjóra képesítve kiválaszt és kinek ö a császári jelvényeket átadja.“ 6) Szent Adalbert életirója ezt irja : „Egyedül Bóma teszi a k irályt császárrá“ !7) E meggyőződés szolgált a szászoknak is VII. Gergelyhez intézett kérvényeik alapjául, mint azt Bossuet is elismeré. 8) Sőt ez állandóan fen is maradt dacára a Hohenstau- fok ellenséges fáradozásainak. Silburyi Gervas IY. Ottó császárhoz imigyen szólt : „A császárság nem a tied, hanem Krisztusé, nem a tied, ha nem Péteré, nem önmagadtól származott ez rád, hanem Krisztus helytartójától, Péter utódjától. A pápa jótéteménye folytán, nem pedig saját tettei következtében nyerte vissza Kóma Károly idejében az imperium nevét; a pápa jótéteménye folytán szállott az a frankok királyára, a pápa jótéteménye által tartozik az most a németek-, nem a frankok királyához; nem is azt illeti a császárság, ki Németországot nyeri el; hanem azt,

4) Mansi XXI. 11G7. sei). Ilefele V. 542.

5) líadev. L. I. c. 10.

°) Glab. Rad. Hist. L. II. c. 5. Pertz IX. 59. cf. Baron, a. 1013. n. 5. ft. Fleury Hist. eccl. I. XII. L 58. n. 38.

’) Vita S. Adalberti Prag. ap. Mabillon Saec. V O. S. B. Pertz M. VI. 590.

8) Bruno de bello Saxon, et vita Hen. IV. ap. Urst. p. 382. Bossuet 1. c. L. I. sect. 1. c. 12. p. 109. Ugyanott megjegyzi Bossuet L. IV., c. 9. p. 352.: Quae profecto ostendunt, his iam temporibus in rom. Pontifice fuisse notatum peculiare aliquod ius, ad constituendum eum regem, qui postea imperator futurus esset, atque ad eum postea deponendum.